Az emberek amúgy végtelenül aranyosak és mosolygósak itt. Egy este után mindenki tudja, hogy kik vagyunk “rumnambafortin”, és a programunkat is, 8:59-kor már jött is oda a cuki pincérlány, hogy vár ránk az autó.
Minden kocsin található amúgy afféle talizmán, nádból kötött alakzatok, amik elég szokatlanok európai szemmel, mégis, valahogy jó kedved lesz, ha rájuk nézel. Ezen felül minden épület előtt van egy kis “felajánlás”, egy fonott tálkában gyümölcsök és apróságok, az istenek számára. Érdemes sűrűn a lábad elé nézni, mert mindenhol ott vannak, jellemzően pont útban, viszont jó nagy bunkóságnak számít rájuk lépni.. A fákról lehullott virágokat is azonnal mindenhova felteszik, szobrokra, kerítésre, vidám hangulatot kölcsönözve gyakorlatilag mindennek. A szobánk előtti szobor "hajában" is folyamatosan ott van egy apró virág..:).
Közlekedni elég sajátosan közlekednek a balinézek, a mindenhol felbukkanó robogók alapértelmezettnek veszik, hogy kitérsz az útjukból, de ezt is egész gyorsan meg lehet szokni. Az elsőbbségre se jöttem még rá, hogy milyen szabály szerint működik.. Kicsit olyan ez az egész, amikor egy halrajt figyelsz a tengerben: valamilyen sajátos belső rendszer szerint tökéletes harmóniában mozognak együtt, érzel valamiféle szabályszerűséget, de becsatlakozni teljesen lehetetlen "külsősként".
A Tegenungan vízesés volt az első állomásunk. Egy nagyon szép hely két falu között, egyiké az egyik fele, másiké a másik, olyannyira, hogy szóltak, ne menjünk át a vízesés jobb oldalára, mert ott a másik falu is belépőt szed :) Volt nálunk fürdőcucc (Peti előrelátó volt) úgyhogy a szépséges környezet nézegetése mellett befigyelt egy jó kis fürdőzés is (ami azért volt különösen hasznos, mert utána soha többet nem tudtuk eldönteni, hogy még vízesés-after nedvesség csöpög rólunk vagy az izzadtság a negyven fok és a párszáz megmászott lepcső miatt.)
A következő megálló egy szentély volt, az Elephant Cave. A szent helyekre csakis megfelelő ruhában engednek be, így ránk is ránk kötöttek egy-egy sarongot (óriási színes kendő), amiben meglehetősen mókasan festettünk, főleg a társaságban lévő úriemberek.:) Kb egy órát sétálgattunk ebben a szépséges kert-dzsungel-templom kombóban, majd tovább indultunk a Holy Spring Water Temple-höz.
Ennek a különlegessége egy medence, ahol meg lehet fürdeni a szent forrás vizében. Külön sarongot adtak ránk erre az alkalomra, majd balról kezdve végigmentünk a medence oldalán, megmosakodva minden egyes vízsugárban, ami a medencébe ömlik a forrás felől. Ezek mind saját jelentéssel bírnak, s van olyan is, amiben kifejezetten nem ajánlott megmosakodni, csak nagyon speciális alkalmakkor. Kifejezetten felemelő, spirituális élmény volt amúgy, amit csak egy kicsi, troll kígyócska zavart meg. Engem nem különösebben ijesztenek meg ezek az állatok, főleg, hogy első körben csak a köveken nézelődött, úgy tűnt, a víz nem az ő terepe. Majd 5 perc után elegánsan becsúszott a medencébe, végigúszott a vízsugarak mentén, sikítva szanaszét ugrálásra késztetve minden fürdőzőt nemtől és kortól függetlenül. A para az volt a dologban, hogy a balinézek is visítva menekültek előle, s ami ezt váltja ki a helyiekből, az valszeg vagy megöl, vagy irtóra fáj. (Azóta se tudjuk, hogy pontosan milyen fajta is volt, de lehet jobb is.)
Ezután a Rizsterasz (Tegelalang) következett, ami szinten hatalmas élmény volt: egyrészt maga a hely is gyönyörű, egy domboldalon lépcsőzetes rizs-ültetvények mindenhol, csodaszép pálmaerdő... és persze mindenki kedvenc instaképe, a “swing”, amikor egy hintán belelöknek a bazi nagy semmibe, és amit amúgy tériszonyosként is imádtam. Amúgy az elején vettünk jegyet, azóta se tudjuk, pontosan mire, mert azt senki sem kérte, ellenben kb 500 m-enként volt egy kis nád-sátor, amin csak “donation” ellenében engedtek keresztül.. :D
Ezután meglátogattuk a luwakokat (tisztességes magyar nevükön cibetmacskákat), a kis kávégyáros menyétkéket. Picit barátkoztunk velük a rácsokon keresztül, majd megkóstoltatták velünk az összes helyi kávét és teát (részemről a lemongrass volt a nyertes) és persze a híres luwak-kávét is, ami - abszolút anti-kávésként is - iszonyúan ízlett.
Ennyi volt a mai kaland, jól el is fáradtunk - holnap folyt.köv :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal
