Alig négy órára San Franciscótól fekszik az észak-amerikai kontinens egyik legszebb gyöngyszeme, az UNESCO-világörökség részét is képező Yosemite Nemzeti Park, amely évente több mint három és fél millió látogatót vonz a világ minden tájáról.
A Yosemite-völgy a Sierra Nevada hegység mélyén olyannyira eldugott hely volt, hogy egészen 1851-ig, amíg az Egyesült Államok hadseregének mariposa zászlóalja háborúba nem kezdett az itt élő törzzsekkel, fehér ember be sem tette ide a lábát. A legenda szerint a Yosemite indián eredetű szó, jelentése: „azok, akik gyilkolnak”. Ezt állítólag a környéken élő békés indián törzsek használták, amikor a lovas katonák rájuk támadtak. Ám ők félre értették és azt hitték a völgyet nevezik így. :)
Yosemite Völgy
A Bridal Veil-vízesés a Merced folyóról
A Yosemite völgyet 1890-ben nyilvánították Nemzeti Parkká John Muir természettudósnak köszönhetően. John Muir fáradhatatlanul dolgozott a terület eredeti állapotának megóvásáért. Többször is hangoztatta a völggyel kapcsolatban, hogy: „Egyetlen emberkéz építette templom sem vetekedhet a Yosemite szépségével… Falainak minden sziklája mintha életre kelne… Mintha a természet itt gyűjtötte volna össze a legféltettebb kincseit.” Azt kell, hogy mondjam, hogy ebben tökéletesen igaza volt.
Azt hiszem a Yosemite völgy tökéletes hely a legek szerelmeseinek. Itt található ugyan is többek között a Yosemite-vízesés, ami 739 méter magasságával Észak-Amerika legmagasabb vízesése vagy a Ribon-vízesés, ami a töréspont nélkül leghosszabban lezúduló víztömeg. Majd 500 métert zuhan nyílegyenesen. Ugyan csak itt áll a világ legnagyobb gránitsziklája, az El Capitan, ami 914 méter magas, és a szinte teljesen függőleges sziklafalával a sziklamászók és a bázisugrók egyik kedvenc célpontja. Nem mellesleg ez a Föld leghatalmasabb gránittömbje. Biztos sokan emlékeznek az Alex Honnold sziklamászóról szóló Free Solo – mászókötél nélkül című dokumentumfilmre, ami 2019-ben megnyerte a legjobb dokumentumfilmnek járó Oscar-díjat. Alex élete kockáztatásával biztosítókötél nélkül vágott neki az El Capitan szinte teljesen függőleges gránitfalának…
El Capitan gránitszikla
A másik itt található igen csak híres hegy a 1444 méter magas Half Dome, mely a völgy irányából az eróziós folyamatok miatt ma már csak egy függőleges sziklafal, a másik oldala viszont megmaradt kupola alakúnak, innen is ered az elnevezése, Half dome, az-az magyarul: fél kupola. A távolban magasodó alakja a völgyből induló útvonalak mentén biztosan felbukkan valamelyik szakaszon, így válhatott a Yosemite Nemzeti Park igazi ikonjává az évek alatt. A völgy legdélebbi részének számító Mariposa Grove-ban több száz mammutfenyő él, közülük kettő is rajta van a világ 30 legmagasabb óriás fenyőjének listáján és az itt élő legöregebb ismert példányt több mint 3200 évesnek becsülik.
Half Dome gránitszikla
A Parkban élő növényvilágot az óriási szintkülönbségek teszik nagyon változatossá. A mamutfenyőn kívül él itt festő tölgy, tömjéncédrus és amerikai sárgafenyő is, a magasabban fekvő részeken pedig üde hegyi rétek találhatóak, amelyek a növényfajok 40%-ának adnak otthont. A völgy állatvilága is nagyon sok színű, bár a grizzly medvék már régen eltűntek a területről, de él a Parkban többek között szintén jelentős méretű fekete medve populáció, sierrai vörös róka és puma vagy más néven hegyi oroszlán is.
A Park egyébként annyira nagy, hogy gyakorlatilag lehetetlen egyetlen látogatás alkalmával igazán elmerülni benne. A méreteinek a nagyságát az is jelzi, hogy több, mint 1000 km túraútvonal és közel 600 km autóút kanyarog benne, a magasság különbségekre pedig korábban már utaltam. Az idelátogatók 90%-a igazság szerint a völgynek csak alig az 1%-át fedezi fel. A mi egy naposra tervezett kirándulásunk is körülbelül ekkora részt engedett látni ebből a csodából. Ennek a távolságokon túl az is az oka, hogy ez az Egyesült Államok egyik leglátogatottabb Nemzeti Parkja, ezért sokszor alakulnak ki hatalmas dugók a völgyben és a parkolással is sokat kell küzdeni, legalábbis ez igaz a nyári időszakra. Nagyon sokan ezen okokból kifolyólag nem is csak egy napra látogatnak el ide, hanem akár egy hetet is eltöltenek a Parkban. Erre természetesen ők is fel vannak készülve, mert nagyon sokféle szállás lehetőség elérhető a völgy területén, bár hozzátenném, hogy nagyjából egy-másfél évvel előre érdemes lefoglalni őket.
Hiába érkeztünk korán, már a Park bejáratánál is igen hosszú kocsisor várakozott a bebocsájtásra. Először a Tunnel View nevű kilátópontnál álltunk meg, ami gyakorlatilag az első „megálló” a völgybe vezető úton. Csodálatos kilátás nyílik a völgyben található El Capitan-ra, a Bridal Veil-vízesésre és a Half Dome-ra. A Bridal Veil-vízesés tavasszal és kora nyáron a leglátványosabb, amikor az erős szél okozta vízpermet miatt olyan mintha egy menyasszonyi fátyol lenne.
Tunnel View kilátópont, háttérben az El Capitan, a Half Dome és a Bridal Veil-vízesés
Innen elindultunk felfelé az úgynevezett Wawona úton, hogy eljussunk a Park legmagasabb kilátópontjához. Ez még autóval is egy közel egy órás utat jelentett a kanyargós erdei úton (bizony, a távolságok ugye bár…). A Glacier Point nemcsak gyönyörű kilátás nyújt az egész Yosemite völgyre, de azok, akik nem sajnálják az időt az ide vezető hosszú útra, szemmagasságban láthatják a park ikonikus látványosságát, a Half Dome-t is. A Half Dome megmászása egyébként nagyon népszerű program a Nemzeti Parkban, de csak engedéllyel lehet elindulni és minden évben olyan sok jelentkező van, hogy a kiadó helyeket már jó előre kisorsolják.
Úton a Glacier kilátó pont felé
Lenyűgöző kilátás a Glacier Ponttól, háttérben a Half Dome szikla
Csodálatos vízesések
Völgy a mélyben
Miután kigyönyörködtük magunkat, elindultunk lefelé, hogy tegyünk egy nagyobb kört lent a völgyben is. A Merced-folyó völgye a Park legismertebb és leglátogatottabb része, amely eredetileg egy hatalmas gleccser-tó volt, amit később a gleccser hordaléka szépen feltöltött. 13 kilométer hosszú és 1,5 kilométer széles U alakjával az egyik legtökéletesebb gleccservölgy a világon. A Nemzeti Parknak ez a része olyannyira népszerű a látogatók körében, hogy volt olyan rész, ahol nagyságrendileg egy az-az egy kilométert több, mint egy óra alatt tettünk meg autóval. Sajnos ezen még utólag is nehéz jót nevetni, mert az idő ilyenkor nagyon értékes. Különösen, ha olyan helyen jár az ember, ahova nem lehet holnap is csak úgy leugrani, mint a sarki kisboltba. :)
Hatalmas dugó a Parkban, háttérben az El Capitan
Igazi csoda ez a hely :)
Csúcson :)
Miután visszatértünk Fresno-i szállásunkra, úgy döntöttünk, a napot az Olive Garden amerikai-olasz étteremlánc egyik vendéglátóegységében fejezzük be. Persze az itt felszolgált ételeket a legnagyobb jó indulattal is csak inkább csak olasz ihletésűnek lehet nevezni, de jól rávilágít arra, hogy vajon az amerikaiak mit gondolnak az olasz ételekről. Attól eltekintve, hogy az ételeknek a paradicsom szószon és a tésztán túl kevés köze volt az olasz konyhához nagyon finom volt minden.
Igen csak hosszú hét áll mögöttünk, nagyon sok gyönyörű helyen jártunk, nagyon sok kilométer van már a lábunkban és az autónkban is. Holnap végleg magunk mögött hagyjuk a sivatagot és San Francisco felé vesszük az irányt. Érdekes lesz a 40-45 fokos őrjítő meleget a 15-20 fokos kellemes tavaszias klímára cserélni. :)
Mivel a mostani utunk során ez volt az utolsó Nemzeti Park, amit meglátogattunk el kell, hogy mondjam, hogy mennyire szerencsésnek érezzük magunkat, hogy ilyen csodálatos helyeken járhattunk. Nem csak a szemnek, de a léleknek is öröm ilyen szép helyeken kirándulni. Irigylem az amerikaiakat, mert ilyen gyönyörű természeti csodákat birtokolnak. A parkokat mind rendben tartják, a túra útvonalak mindenhol gondozottak, a minden igényt kielégítő látogatóközpontokban pedig lelkes parkőrök segítenek az eligazodásban. Szépen karbantartott piknikező helyek, tiszta wc-k, ingyenes parkon belüli buszjáratok szolgálják a látogatók még nagyobb kényelmét. Amerikában 58 Nemzeti Park van, de a nemzeti park kezelő szolgálat összesen több, mint 400 különböző területet kezel, többek között történelmi csaták színtereit, nemzeti emlékhelyeket és tengerpartokat. Minden Nemzeti Parkba külön belépőjegyet kell váltani, de ha az ember egy utazás során legalább három parkot meglátogat akkor érdemes kiváltani az America The Beautiful kártyát, amivel összesen 80$-ért egy évig minden Parkba ingyenes a belépés.
America The Beautiful Pass (Forrás: National Park Service)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
