Elérkeztünk a nyugati parti körutunk legutolsó szegmenséhez, ahonnan már sajnos csak hazafelé vezet majd az utunk (legalábbis egyelőre). "If you're going to San Francisco... you're gonna meet some gentle people there" (Ha San Franciscoba mész, ott találkozni fogsz néhány kedves emberrel) – énekelte valamikor az 1960-as években Scott McKenzie… és tudjátok mit, ez valóban így is van. :)
17 nappal ezelőtt pontosan innen indultunk, hogy felfedezzük Kalifornia csodálatos óceánpartjait és Arizona végeláthatatlan kősivatagait. Megannyi csodálatos élménnyel a szívünkben nem maradt más hátra, minthogy még meghódítsuk San Francisco dimbes-dombos utcáit. Előre is elnézést kérek, mert ebben a bejegyzésben kivételesen két napot összefűzve fogok mesélni. Ugyanis a Yosemite Nemzeti Parkban eltöltött csodálatos és nagyon fárasztó nap után másnap kevés említésre méltó dolog történt, ha csak nem akartok hosszabban olvasni az amerikai plázázás rejtelmeiről. Már jó előre elterveztük ugyanis, hogy a Fresno-ból San Francisco-ba vezető úton fogunk néhány órán keresztül a vásárlás örömeinek hódolni, mert hogy azért ez mégis csak kell… ugye, hogy ugye. :) Így körülbelül délután 4-5 óra között érkeztünk meg végül a San Francisco-i repülőtérhez, ahol gyorsan megszabadultunk a bérelt autónktól, hogy minél hamarabb lepakolhassunk a szálláson, akarom mondani a nagybetűs SZÁLLÁSON. Mert bizony ez volt az első Airbnb élményünk.
San Francisco International Airport (SFO)
Jó néhány évvel ezelőtt hallottam először az Airbnb-ről, de megvallom én személy szerint nagyon-nagyon szkeptikus voltam ezzel az egésszel kapcsolatban még úgy is, hogy az ismerőseim általában véve szinte már szuperlatívuszokban beszéltek az Airbnb-s élményeikről. Viszont az utazás tervezgetésekor hamar világossá vált, hogy San Francisco tényleg az USA legdrágább városa. A szállások ára nemhogy az egekben, sokkal inkább az űrben van, ahol a határ már nem is a csillagos ég, inkább valahol a Mars környékén lehet. Ezek után most biztos nem lepődik meg senki azon, hogy magát az Airbnb céget is bizony három San Francisco-i srác hozta létre még 2008-ban, amikor a belvárosi lakásukból kiköltözött az egyik lakótársuk és az emelkedő bérleti díj következtében a felszabadult hely kiadására kényszerültek. Az Airbnb név is ekkor született meg: az airbed (mert egy felfújható ágyat adtak ki) és a bed and breakfast, (azaz a szoba reggelivel) rövidítésének összefonódásából. Azóta az egyik legdinamikusabban fejlődő közösségi oldal lett, ahol 190 ország több mint 30 000 városában kereshetsz szállásokat. Így találtam rá végül hosszas böngészés után csodálatos szállásadónkra, aki a saját házuk alsó szintjének teljesen külön bejáratú fürdővel, konyhával ellátott részét adja ki. Külön öröm volt, hogy így végül lehetőségünk volt egy valódi viktoriánus stílusú sorházban is eltölteni néhány napot. Bár a család is a házban lakott, mégis csak egyszer találkoztunk az öt nap alatt, akkor is egészen véletlenül a ház előtt.
Szállásunk a Rousseau Street-en
Az első dolog, amivel az ember szembesül, amikor San Francisco-ba megérkezik, az bizony a város igen sajátos időjárása, különösen a sivatagos területeken uralkodó pusztító hőség után. Bár a hőmérséklet rendkívül kiegyenlített - mert körülbelül 8-25 fok között mozog egész évben - de mégis gyakran szeles, esős, ködös az idő. Megszokott kép, hogy bár a város szikrázó napsütésben úszik, ugyanakkor a felhőkarcolók teteje és a környező dombok ki sem látszanak a szürkésfehér ködfoltokból. Itt valójában szinte mindig tavasz van; a telek ebből kifolyólag kifejezetten enyhék, de cserébe nyáron is mindig jól jön egy meleg pulóver esténként. Kifejezetten jól esett egyébként a két hétig éjjel-nappal járó légkondi helyett most a hősugárzó és a vastag takaró esténként. :)
Az első reggelen kicsit ködös, esős (nahát…) időre ébredtünk, ezért a délelőttöt a Golden Gate Parkban található California Academy of Sciences-ben töltöttük, ami San Francisco természettudományi, és a világ legzöldebb múzeuma is egyben. Maga az épület nem csak azért lenyűgöző építészeti csoda, mert nagyon öko, hanem mert a belsejében található 27 méter átmérőjű üvegkupola a világ legnagyobb gömbölyű, esőerdőt bemutató kiállítása. Az üveggömb belsejében 4 emeleten keresztül mutatják be a Borneó-i, Madagaszkár-i, Costa Rica-i és az Amazonas-menti esőerdők flóráját és faunáját. Több, mint 1600 állatfaj található itt, beleértve a jelentős méretű teljesen szabadon repkedő lepke és madárpopulációt is. A gömb belsejében uralkodó trópusi atmoszférát, a 29 fokos hőmérsékletet és a 80% páratartalmat egy sajátosan kialakított levegőforgató és a speciális úgynevezett zöldtető rendszer biztosítja. Apró fun fact, hogy olyannyira szabadok itt az állatok, hogy az emeletek között közlekedő lifteknél hatalmas lepkehálókkal vadásznak a látogatók ruháira akaszkodó lepkékre a dolgozók. :)
California Academy of Sciences - építészeti csoda
California Academy of Sciences - Speciális élő zöldtető
Miután kinézelődtük magunkat, elindultunk felfedezni magát a parkot. A Golden Gate Park alapterülete közel 600 hektár a dús lombú fák alatt tucatnyi szórakozási és sportolási lehetőséget kínál. A parkban találunk bölénykarámot, holland szélmalmot, csónakázótavat, egy hatalmas szabadtéri színpadot, valamint a Japán Tea Kertet. A természettudományi múzeum mellett a parkban találjuk még a M. H. de Young Múzeumot, az Ázsiai Művészeti Múzeumot, a Strybing Arborétumot és a Botanikus Kertet is. Azt hiszem, ha mindent szeretnék bejárni egy hét is kevés lenne hozzá. :) Egyébként megtévesztő lehet a park elnevezése, mert bár Golden Gate a neve a híres híd egyáltalán nem ezen a környéken található. Végül a múzeumból kilépve nyugati irányba indultunk, mert szerettünk volna kisétálni az óceánpartra. A park északnyugati csücskében található két eszméletlenül cuki szélkerék, amik közül az egyik a Dutch Windmill, a másik a Murphy nevet viseli. Mindkettő az 1900-as évek elején épült abból a célból, hogy az óceáni szél erejét kihasználva energiát biztosítson a park öntözőrendszerének működéséhez. Ahogy a technika fejlődött, később persze elektromos pumpát kaptak, és célját vesztve leginkább látványosság lett a holland mintára épült szélkerekekből. A holland érzést fokozva még egy tulipánkertet is létrehoztak mellettük.
Golden Gate Park
Dutch Windmill
Japán Tea Kert
Golden Gate Park csónakázó tó
Golden Gate Park csónakázó tó
Már javában benne jártunk a délutánban, amikor útba ejtettük a város egy igen különös atmoszférájú negyedét, a Haight-Ashbury-t. A hatvanas évek első felében bontakozott ki igazán az amerikai ifjúság egy különös új rétege, amit később a hippi elnevezéssel illettek. Elsősorban az Egyesült Államok nyugati részén alakultak ki ezek az úgynevezett hippiközösségek; a hatvanas évek második felére pedig a legjelentősebb központjukká San Francisco-nak ez a része vált. A hippilakosság folyamatos növekedése nyomán saját ellátóközpontokat hoztak létre itt, megoldották az étkeztetést és az egészségügyi ellátást, így végül egy saját kis városi kolóniát alkottak, amihez bárki bármikor csatlakozhatott. Ebben a bohém városrészben élt a Grateful Dead zenekar és Jimi Hendrix is. Színes házaival és az igen csak sajátos légkörével a mai napig különleges hangulatot áraszt.
Haight-Ashbury negyed
Haight-Ashbury ház
Haight-Ashbury utcakép
A nap hátralévő részét az úgynevezett Fisherman's Wharf városrészben töltöttük el. Az eredetileg halászkikötő fő tevékenysége ma már természetesen a vendéglátás és a szórakoztatás: igazi turista paradicsom ez. A negyed szíve természetesen a Pier 39 móló, ami az 1978-as átalakításának köszönhetően ma már inkább egy régi, faházakból álló kis halászfalura hasonlít, melynek partján oroszlánfókák sütkéreznek. Igazi hírességek ám ezek a kaliforniai oroszlánfókák, akik tökéletesen alkalmazkodtak az emberek közelségéhez, minden évben tucatjával érkeznek a számukra kialakított mólokra. A nap végén még betértünk a szintén itt található egyik kedvenc éttermünkbe a Bubba Gump Shrimp-be. A tematikus étteremláncot a Forrest Gump című film mintájára még 1996-ban hozták létre, ma már több, mint 45 étteremből áll a világ minden részén. Minden részlet alaposan ki van ám dolgozva, filmes relikviák, a pad, ahol Forest a buszra várt, a film megy non-stop egy kivetítőn, Jenny és Forrest gyerekkori képei a falakon és fatáblára vésett ikonikus mondatok mindenütt. Az étlapon pedig rengeteg féle rák és egyéb halspecialitás található. Nem is mesélnék ma többet, csak itt hagyom nektek ezt az idézetet filmből a nap végére… :)
"Na szóval, ahogy mondtam már neked, amit mi fogunk, az tengeri rák. Meg lehet sütni parázson, főzni, párolni, sütni roston és hirtelen. Van rákvagdalthús, rák kreol módra, gumbo-s rák, serpenyős rák, zsírban sült, olajban sült. Van ananászmártásban, citrommártásban, kókuszmártásban, bormártásban. Van rákleves, rákragu, ráksaláta, rák sültkrumplival, rákburger, rákos szendvics... Ennyi, azt hiszem, más nincs" (Bubba Blue, Forrest Gump 1994)
Pier 39 móló
Pier 39 forgatag
Pier 39 móló
Pier 39 móló látkép (háttérben az Alcatraz börtönsziget)
Oroszlánfókák
Oroszlánfókák
Fisherman's Wharf
Fisherman's Wharf móló
Bubba Gump Shrimp Co.
Bubba Gump Shrimp Co.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
