Hellyel-közel: Kalandjaink határon innen és túl

Ma reggel már Bakersfield-ben egy, a Wyndham szállodalánc családjába tartozó La Quinta hotelben ébredtünk fel. Korábban írtam már azokról a szállodákról (vagy szállodaláncokról), ahol az utunk során megszálltunk és ár-érték arányban nagyon jónak találtuk. Bár Bakersfieldben összesen csak ezt az egy éjszakát töltöttünk, mégis azt kell, hogy mondjam: annyira kifogástalannak találtunk mindent, hogy szívünk szerint maradtunk volna még. Az amerikai székhelyű Wyndham lánc tagjai a világ 100 országában megtalálhatók, összesen közel 70 000 szállodával. A családhoz egyébként mára már 20 brand tartozik köztük olyanok is, mint a Ramada, a Days Inn vagy az egyik korábbi részben már említett Super 8.

Óriás mammutfenyő törzsében :)

Kalifornia a mammutfenyők igazi otthona, a ma meglátogatott Sequoia- és Kings Canyon Nemzeti Parkokon túl csak északabbra, a Redwood és a Yellowstone Nemzeti Parkokban élnek még elvétve ezek a csodák. A mammutfenyők ugyanis nem alkotnak erdőket. Nagyon érzékenyek, csak egy meghatározott magasságban képesek megélni és ott is csak olyan helyeken, ahol azt a mikroklíma lehetővé teszi számukra. Ezért van az, hogy az egész Sierra Nevada hegységben előfordulnak ugyan kis ligetek, facsoportok, ahol jól érzik magukat, de összefüggő erdőt még itt sem képeznek.

De nem csak a megfelelő magasság, a hőmérséklet vagy a nedvesség fontos, van még egy kulcsfontosságú tényező, ami a mammutfenyők fennmaradását segíti: ez pedig nem más, mint a természetes vagy mesterségesen előidézett erdőtüzek. De nem kell aggódni, a mammutfenyők kérge nagyon vastag és nagymértékben tűzálló is, ezért a fák igazából nem gyulladnak meg. :) A tűz valójában csak immunizálja a fák kérgét a különböző gombákkal és baktériumokkal szemben, illetve természetes növekedésre is serkenti őket. Az aljnövényzetet azonban felégeti, s ezzel ideális életfeltételeket biztosít a mammutfenyő csemetéknek, melyek ezáltal elegendő fényhez, a keletkező hamuban pedig megfelelő tápanyagokhoz jutnak. Képzeljétek el, hogy az alatt a majdnem száz év alatt, amíg az intenzív favédelem jegyében a legapróbb tüzeket is megakadályozták, egyetlen új facsemete se sarjadt a vidéken.

Igazság szerint ezeknek a hatalmas óriásoknak csak egy igazi ellenségük van és az nem más, mint a szél és a vihar. Meglepő módon a gyökérzetük, bár igen terebélyes, ám nem túl mélyre hatoló, a komolyabb széllökésekkel szemben nem tudja megtartani a fa hatalmas tömegét. Sajnos emiatt nem ritka a kidőlt fák látványa errefelé.

Egy kidőlt példány hatalmas átmérőjű gyökérzete

Nagyjából két-két és fél órát autókáztunk mire elértük a Nemzeti Park bejáratát. Üdítő változatosságot hozott a csodaszép kaliforniai narancsligetek között utazni a sivatag kopársága után. Már a nemzeti parkon kívül is nagyon kanyargós volt az út, de a parkon belül vált csak igazán komollyá a szerpentin. Igazából nem vagyok egy hányingeres típus, de baromira örültem, amikor elértük végre a látogatóközpontot. Egyébként ez az Egyesült Államok második legrégebbi Nemzeti Parkja és a világ 10 legnagyobb fája közül öt még mindig itt él. A Sierra Nevada hegység kiterjedésre nagyobb, mint az Alpok, és itt található (Alaszkán kívül) az Egyesült Államok legmagasabb csúcsa, a 4 420 méter magas Mt. Whitney is. A mammutfenyők mellett csodaszép erdei tisztások, hatalmas sziklák, barlangok és számtalan túraútvonal várja itt a látogatókat. A medvékre kell csupán figyelni és az "ételt nem hagyunk őrizetlenül "szabályt kell minden körülmények között betartani. A területen ugyanis jelentős fekete medve populáció él, akik az embereket ugyan elkerülik és nem támadnak, viszont a felügyelet nélkül hagyott hátizsákokat (vagy a kempingezők esetében a sátrakat), ha ételszagot éreznek benne, akkor jó eséllyel megdézsmálják. Sőt az autók karosszériáját sem szégyellik kidekorálni, ha megéreznek benne valamit.

A Park területén élő medvék jelenlétére figyelmeztető tábla 

Az utunk először az úgy nevezett Giant Forest részhez vezetett. Nehéz leírni valójában milyen érzés ezek között a hatalmas felhőkarcoló méretű óriások között sétálgatni. Újra és újra elfogja az embert a természet nagysága iránti tisztelet, ezek mellett a titánok mellett azonnal átérezzük, milyen aprók és rövid életűek vagyunk emberként. Hiszen emberi létünk épp csak múló pillanat az itt élő fák több ezer éves korához képest.

Elképesztő méretek

Egy újabb óriás :)

A Park legnagyobb tiszteletnek örvendő példánya a General Shermann (vagyis magyarul Shermann Tábornok) névre keresztelt óriás, ami lenyűgöző 84 m magasságával és 11m átmérőjével a legnagyobb ma élő fa a Földön. Nevét William Tecumseh Sherman polgárháborús tábornok után kapta, a korát 2200-2500 év közé becsülik. Csak összehasonlításképpen, hogy milyen magas is ez a fa: a SOTE Nagyvárad téri épülete 88 méter magas. Becslések szerint a General Sherman körülbelül 1 910 tonnát nyomhat. Ez megint csak egy olyan óriási szám, amit nehéz társítani valamivel a valóságban. Mondjuk egy Airbus 320-as személyszállító repülőgép, például, amikkel a WizzAir légitársaság is repül, ehhez képest csak 73,8 tonnát nyom. Egyébként, ha csak a magasságot vesszük alapul, akkor Shermann Tábornok északi szomszédja, a szintén Kaliforniában élő Redwood (vörös fenyő) viszi el az arany érmet, 115 méteres magasságával. Sajnos a lombkoronája odafenn már kiszáradt, ezért nem nő tovább a magassága, de így is minden évben egy megtermett fa térfogatával növekszik a törzse. A második legnagyobb fa a Kings Canyonban található General Grant (vagyis Grant Tábornok) nevet viseli, 81,5 méter magas és 1650 évesnek becsülik. Mind a két fa érthető okokból szigorúan védett, ez azt jelenti, hogy a parkban található többi fával szemben, akikhez közel lehet menni, meg lehet őket simogatni, ők teljesen el vannak kerítve.

Úton a világ legnagyobb fájához :)

Sherman tábornok 

Fotózni mindig van idő! 

A legjobb túra a parkban egy kúp alakú gránitszikla, a Moro Rock tetejére visz fel. A sziklába vájt körülbelül 400 lépcső megmászása nagyjából 20 percet vesz igénybe, viszont a legmagasabb pontján csodálatos hegyvidéki panoráma tárul az ember szeme elé. Tiszta időben, ami nekünk szerencsére most megadatott, belátni innen az egész Sequoia és Kings Canyon-t, még a Sierra Nevada négyezresei (a Mount Whitney és társai) is jól látszanak. Ehhez hasonló monumentális gránittömbből egyébként a Sierra Nevada hegységben akad még itt-ott néhány, például a Half Dome is ilyen a Yosemite Nemzeti Parkban.

A Moro Rock a háttérben

Úton a csúcs felé :)

Kilátás a Moro Rock tetejéről

Kilátás a Moro Rock tetejéről, a háttérben a 4 420 méter magas Mt. Whitney csúcsai

Ezek után még tettünk egy nagyobb kitérőt a park egy kissé távolabb eső részébe, mert szerettünk volna átautózni a híres Tunnel Log alatt, amit egy az útra kidőlt óriási mamutfenyő törzséből vágtak ki. Az alagút nem kevesebb, mint 5,2 méter széles és 2,4 méter magas. A 84 méter magas fa még 1937-ben dőlt ki, és a tövénél 7 méter átmérőjű törzsével teljesen eltorlaszolta a park látványosságai között kanyargó utat. Ezen az alagúton keresztül vezetett az utunk a Crescent Meadow (magyarul Félhold rét) felé. Az erdő közepén igazán lenyűgöző látvány volt a vadvirágokkal teli zöldellő tisztás, amiről a híres természettudós John Muir azt mondta egyszer, hogy ez a hely a Sierra Nevada hegység igazi ékköve. Leírhatatlan az a békesség és csönd, ami itt várja az embert. A Parknak erre a részére már jóval kevesebb látogató jut, ez lehet a magyarázata annak, hogy az ember könnyen úgy találja, hogy valamiféle mesebeli világba csöppent hirtelen.

Tunnel Log

Crescent Meadow tisztás

Egy nagyon kedves mókus :)

Crescent Meadow 

A nap végén egy kanyargós erdei úton még átautóztunk a Kings Canyon Nemzeti Parkba. A két park egyébként gyakorlatilag teljesen egymásba van ágyazva, szóval emiatt is ideális a kettőt együtt megtekinteni. Haza indulás előtt még megkerestük a General Grant-ről elnevezett fát és sétáltunk egyet az erdő egy olyan részén is, ahol a 19-20. századi kegyetlen erdőirtás áldozatait láthattuk. Fogadjunk, hogy azt csak kevesen tudják, hogy a Kings Canyon a legmélyebb kanyon egész Észak-Amerikában, körülbelül 2500 méteres mélységével mélyebb, mint a Grand Canyon.