Hellyel-közel: Kalandjaink határon innen és túl

A napunk hajnali 3-kor indult először, amikor is a müezzin - azóta se tudjuk, miért - elkezdett irtó hangosan énekelni. Olyan földöntúli volt az egész, hogy azt hittük, cunamiriadó van - de nem, ez itt mindennapos. Bali azon kevés szigetek egyike, ami hindu vallású, mindenhol máshol muszlim többség van, így valószínőleg a túránk későbbi részében is lesz részünk hasonló élményekben.

Szerintem a mosdónkról és a zuhanyzónkról sem meséltem még, ami konkrétan a bungaló teraszán van, a szabad ég alatt. Jópofa amúgy, az volt csak kicsit szürreális, amikor pont este 7 körül zuhanyoztam, s egyszer csak ugyan így megszólalt a müezzin...

Reggel megint a fincsi banános palacsintával kezdtünk, majd elküldtük Petit barátkozni a helyi cápákkal, mi pedig bicajra pattantunk és elindultunk körbebringázni a szigetet.

Bicajt amúgy kb. minden sarkon lehet bérelni, hasonlóan, mint a búvárfelszerelést, előbbiek azonban általában nincsenek tökéletes állapotban, sokkal inkább elegánsan romosak. Mivel az utak sincsenek még teljesen helyreállítva, ezért az ember feneke kb. fél perc alatt készül ki, külön hátrány, ha előző nap sikerült esetleg megégetni is..

Első állomásként megálltunk a kedvenc tekis helyünkön, és béreltünk békatalpat. Meglehetősen nagy hullámok voltak, ami egyben kicsi látótávolságot is jelentett a vízben, hiszen felkavarodott az összes üledék, de azért így is élvezhető volt a búvárkodás.

A halaknak továbbra is alapértelmezett, hogy ragadozó vagyok, és fejvesztve úsznak előlem a szélrózsa minden irányába. Még a tegnap említett suttyó hal is, ahelyett, hogy nekem jönne, inkább kedvesen elúszkál, és időnként az egész testét megdöntve lecsekkolja, hogy meguntam-e már a bámészkodást a területén (vannak ennek a fehér állapotnak előnyei, na).

A maradék meg, aki nem retteg tőlem, kajamaradékot várva úszkál egészen közel (az egyik perceken keresztül bámult 2 cm-ről, és éreztem az enyhe szemrehányást pár perc után, hogy se kaja, se egyéb nem esett le neki.)

A teknősökre pedig meg kellett állapítanom, hogy nem kifejezett "morning person"-ök (bár lehet csak a hullámzás és az áramlat zavarta őket), mert alig láttunk néhányat.

Ezután körbetekertük a szigetet - az észak-nyugati szakasz sajnos nagyon kétségbeejtően néz ki, ott alig van ember (keleten, nagyjából középen van a kikötő, ahol a legtöbb szigetközti járat beérkezik, ezt aktívan próbálják is rendberakni) viszont emiatt a helyreállítás mindenhol máshol igencsak kezdeti szakaszát éli. Sok a rom, az eladó telek - azért volt amúgy különösen szomorú ezt látni, mert pont annyi maradt meg az épületekből, hogy fejben tökéletesen előttem van, hogy ez a sziget hogy virágozhatott korábban, és mekkora a kontraszt most.. ez egy meglehetősen erős élmény volt ma.

Egy mangó-sárkánygyümölcs fagyi erejéig megálltunk délen, majd pici pihit és fürdést követően visszatekertünk a teknősös helyre, ahol Peti is csatlakozott hozzánk. Nagyon jó kis túra volt az övé is, látott cápát, óriási tekiket, és egy hajóroncshoz is elvitték őket, aminek különösen gazdag az élővilága.

Snorkeleztünk együtt még egy nagyot - ekkorra már egészen korrekten dagály volt, de délután 3-kor egy picit azért furcsálltuk, hogy iszonyat mértékben visszahúzódott a víz. Kérdeztük az egyik helyit, hogy ez normális-e, azt mondta, nem jellemző, úgyhogy valószínűleg a telihold miatt lehet. Félig viccből rákérdeztem, hogy egy cunami nem hasonlóan indul-e, erre csak megrántotta a vállát, és közölte, hogy nem tudja. Ezen picit kiakadtunk :D 

Ezután elmentünk naplementét nézni és búcsúvacsizni, majd itthon összekészültünk és belevetettük magunkat az estébe. A már lassan törzshellyé vált Jiggy Bárba mentünk (az első ital ingyenes) és egy óriásit buliztunk. Iszonyat jó fej volt mindenki, megismerkedtünk egy fiatal indiai házaspárral (“You are from Budapest?? That’s the best f*cking city in f*cking Europe!!”), egy teljesen őrült ír sráccal, valamint egy amerikai és egy kanadai fiúval is, s persze a helyiek is oda-odajöttek marhulni picit. Mindenki laza volt, nyitott és bolond, mert egyszerűen jó így. :) (Az egy főre eső drogdílerek száma volt talán kicsit magas, minden második ember el akart adni nekünk valamit.)

Holnap indul a Komodo-hajótúránk, ennek során 4 teljes napot töltünk majd egy hajón, Lomboktól egészen Floresig, számos gyönyörű állomással. Izgi lesz nagyon!