Az első norvégiai napunk! Mióta lefoglaltuk a túrát, egyre jobban és jobban vártam ezt a napot, most még azonban picit olyan, mintha bootolna a tudatom, nem igazán fogtam fel, hogy tényleg kezdődik; habár ez lehet a hajnali 3-as kelés miatt is. 6 órakor indult ugyanis a repülőnk Osloba, onnan pedig 7 óra várakozást követően repültünk tovább Tromsø-be.
Miért pont Tromsø? Ez az utolsó nagyobb norvég város északon, ami az önmagában is elképesztő, hegyekkel és fjordokkal tűzdelt havas tájon kívül még a sarki fény "fővárosa" is. Ha huskykkal játszanál, rénszarvast simiznél, vagy bálnákat lesnél vadon, szintén ez a Te városod: egyértelmű volt tehát, hogy ezt a helyet muszáj meglátogatnunk. Nyár közepén kezdtük el a szervezést, a szállás lefoglalását, majd jött a repülőjegy-árak folyamatos figyelgetése, végül pedig a túráink lefoglalása (ehhez a Getyourguide appot használtam, és nagyon bevált.)
Norwegian Airlines-al illetve Wizzair-el utaztunk; előbbi nagyon kellemes csalódás volt, habár a check-in csak 24 órával az indulás előtt nyílik meg (ellentétben a Wizz 48 órájával) az applikációban mindössze 3 kattintás és meg is vagy, nem akar felesleges dolgokat rád sózni, és még szó nélkül egymás mellé is ültet.
Nyilván amúgy a Wizz járaton is kijátszottuk a rendszert; aránylag sok volt a szabad hely, így amint bemondták a varázsszót (boarding is completed) vagy 10 ember ugrott fel helyet cserélni. :) Ezt nem is hagyta szó nélkül a vezető légiutaskísérő, s nagyon udvariasan bemondta a hangosba, hogy mindenki szíveskedjen visszatakarodni a helyére, mert felborul az egyensúly. (Miután Gergő megszakértette, hogy melyik oldalon kb. hányan vannak, s hogy biztosan nem borulunk fel, ha mégse megy vissza, megnyugodva mellettem maradt.)
Leszálláskor belefutottunk egy masszívabb rendőri ellenőrzésbe; mindenki személyiét végigvizslatták (konkrétan fél percig bámulta a bácsi és végig is tapogatta), de itt is baj nélkül átjutottunk (ezek szerint nem jutott tudomásukra, hogy renitens helycserélők vagyunk).
Oslóban tehát 7 óránk volt a Tromsø-i járat indulásáig; itt meg kell említenem, hogy a rendszer zseniális, self-checkin lehetőség van a nagy bőröndökre is. Annyi a dolgod, hogy A ponton lepittyeged a beszálló kártyád, a gép kiköpi a megfelelő cetlit, azt rárakod a bőröndre, amit aztán B ponton felraksz a futószalagra, beolvastatod a cetlit és kész is. Semmi sorban állás, idegeskedés, várakozás.
Amit a 7 órás kalandjaink kapcsán meg kell említenem, hogy soha sem vettem még egy pizzát, egy üdítőt, két szendvicset és egy palacsintát 15 ezer Ft-ért. Nem lesz egyszerű hozzászokni az északi árakhoz... A pizzám fele megmaradt ugyan, de ezek után nem voltam hajlandó otthagyni, így egy bazi nagy pizzásdobozzal együtt szálltam gépre, ami picit szürreális élmény volt, de láthatólag senkit sem zavart, simán felengedtek vele.
Az utunk sima volt teljesen, abszolút meg vagyok elégedve a Norwegiannel; arról meg igazán nem ők tehetnek, hogy tejfölködös hóviharban értünk Tromsø-be, így korábbi reményem, hogy esetleg már a repülőről megpillanthatjuk a sarki fényt, elég gyorsan elszállt. :) Külön óriási tisztelet a pilótának, hogy gyakorlatilag tükörjégen olyan simán tette le a gépet, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. (Neki lehet az is volt..:)) A tükörjég amúgy a későbbi napok során is elkísért minket, betont nemigen láttunk, mivel előző héten esett egy kis eső, ami mostanra kiválóan lefagyott mindenhova.
A csomagjainkért és a bérelt autóért is várakozni kellett picit, de abszolút megérte, gyönyörű autót kaptunk, Gergő teljesen odavan. :) Jó ez az "ilyen autót kapsz vagy hasonlót” kitétel a szerződésben, a "vagy hasonló" eddig kivétel nélkül menőbb volt, mint az eredeti.
Egy nagy Spar pont útba esett a szállás fele, így ott bevásároltunk (le sem merem már írni, hogy pár alap reggelinek való élelmiszer, innivaló és szendvics mennyibe került), majd elfoglaltuk az aranyos kis kabinunkat, ami egy fjordra néző, kandallós aprócska faház. Nagyon tökéletes lesz a következő napokra. :)
Mivel a kp index, ami az sarki fény megjelenések valószínűségét jelöli, elég magasra kúszott 9 körül, így nekiindultunk északnak, hátha megmutatja magát előttünk a Hölgy. Kaptunk egy fülest, hogy pontosan merre induljunk; a gond főleg a felhőkkel volt, igencsak eltakarták sajnos az eget, s hiába látszódik a jelenség, ha semmit sem látsz a felhőktől... Fél óra autózás után viszont találtunk egy helyet, ahol tisztább volt az ég, s a fényszennyezés se zavart be, így megálltunk, s a következő másfél órát az ég vizslatásával töltöttük. Önmagában is jó az élmény amúgy, sötét van, hó borít mindent, melletted a fjordok, világít a telihold... aztán egyszer csak Gergő szólt, hogy forduljak oda, mintha látna valamit a Göncölszekér alatt. És tényleg; finom szürke sugarak, akár felhőnek is nézhette az ember, de nagyon nem úgy viselkedtek. (Az izgalmakat fokozta, hogy ebben a pillanatban egy hullócsillag is végigszántotta az eget.)
A fény nem lett erősebb, elhalványult a pici is, amit látni véltünk, így elindultunk északnak. S vezetés közben egyszer csak ott volt; még mindig halvány, de egyértelmű gyönyörű zöldes sugárnyaláb a hegy fölött. Azonnal megálltunk, kiszálltunk és gyönyörködtünk; ha csak fél percre és nagyon finoman, de ránk kacsintott Aurora. Ahogy véget ért a jelenség, lelkesen indultunk tovább Ringvassøya sziget körül, majd Dàfjord felé, azonban úgy tűnik, a Hölgy csak köszönni akart, az este további részében nem bukkant fel. Éjfél körül indultunk haza, fáradtan de hálás szívvel és izgalmas várakozással a holnapi kalandjaink felé. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
