A napunk egy szuperfinom banános palacsintával indult. Nagyon jó arcok amúgy a szállásadók, az elején megmondták, hogy egész nap van reggeli, mert tisztában vannak vele, hogy csomóan bulikázni jönnek a szigetre, s aki hajnali 5-ig csapatta, egészen valószínűtlen, hogy felkel dél előtt - ez szerintem extra jófejség.:)
Reggli után elindultunk a hajónkhoz, ami körbevitt minket a Gilik körül, megállva 3 híresebb ponton, ahol snorkelezhettünk 30-30 percet. A túrát a szigeten, spontán foglaltuk, ez is egy olyan dolog, amit nem szükséges jóelőre, hiszen rengeteg lehetőség közül válogathatsz helyben.
Nem voltunk szerencsére végtelen sokan a hajón, de volt egy-két különösen vicces útitárs: két kínai lány például, akikből az egyik nem tudott úszni, a másik meg nem mert bemenni a vízbe. (Gondolom utóbbinak különösen megérte kifizetni a túrát, ami kifejezetten a snorkelezésről szólt volna - dehát nyilván ők tudják:)
Az első állomás egy ikonikus víz alatti szoborcsoportnál volt a szomszédos sziget, Gili Meno mellett. Körben álló, egymást ölelő párok vesznek körül fekvő nőalakokat - nagyon szép, de picit zavart keltő kompozíció. Habár off-szezon van, így is ott keringtünk egyszerre vagy 30-an (mi lehet itt főszezonban, azt nem akarom tudni), így összességében számomra közepes volt az élmény.
Ezt követte a Turtle Point, ahol teknősöket kerestünk - és találtunk is, óriási élmény volt, még mindig hihetetlenek ezek a fenséges, gyönyörű állatok. (A tegnapi élmény azért annyiban egészen biztosan vitte a prímet, hogy nem 10 emberrel kellett osztozni a tekiken, akik amúgy láthatóan nem értékelik annyira a tömeget, s sokkal gyorsabban tűnnek el a mélyebb vizek felé, ha sokan hajkurásszák őket.)
A hajóba visszamászva feltűnt, hogy egyel kevesebben vagyunk, az egyik emberke ugyanis rossz hajóra szállt - őt gyorsan összeszedtük, majd indultunk a harmadik ponthoz. Itt inkább a kisebb halak voltak a középpontban, szépséges, pezsgő, színes világ várt ránk a korallok között. A személyes kedvenceim:
- a gömbhal, a maga flegma valójában - felfújt állapotban nem láttuk, de így is iszonyú aranyos, ahogy a világgal mit sem törődve úszkál ide-oda
- A szürke csápos-vitorlás csoda, alias tűzhal, akiről utólag megtudtam, hogy nem érdemes pajtizni vele, mert az összes csápszerű uszonya mérgező
- A kis zebracsíkos halak, akik konkrétan odajöttek barátkozni és jól megnéztek maguknak úgy 5 cm-ről - Peti utólag mondta, hogy ilyenkor arra várnak, hogy hátha a nagy ragadozó (ezek vagyunk mi) megszánja őket valami maradékkal az ebédjéből :)
- A “suttyó hal”, ami max 10 centi, de ha a területére lépsz, konkrétan neked megy - vegignéztem, ahogy beleharap Peti lábujjába majd izomból nekiúszik Vivi szemüvegének vagy háromszor... ultra vicces volt.
Elvileg lehetett murénát is látni, mi azonban sajnos lemaradtunk róla aznap.
Miután mindhárom állomást kipipáltuk, kikötöttünk Gili Meno-n, megebédeltünk és jöttünk haza Gili T-re. (Ja, útközben elvesztettük az úszni nem tudó kínai lányt is, aztán kiderült, hogy megvan, csak neki is sikerült rossz hajóra felmásznia.)
Délután pihenés volt a program, illetve meglátogattuk természetesen a tegnapi pajti-teknőseinket is. Peti és Vivi nagyon élték a dolgot és jókat úsztak velük, tőlem viszont mindig megijednek kicsit a tekik. Nem nagyon értettem a dolgot, de aztán este megfejtettük, hogy mi lehet a gond: olyan fehér vagyok még 6 nap indonéz tartózkodás után is, hogy világítok a vízben, és emiatt ragadozónak néznek (ugyanis a cápa, ami megeszi őket, fehér hassal rendelkezik, emiatt erre kissé érzékenyek, érthető okokból.)
A tegnap esti vacsorahelyünk, amit a szállásadók javasoltak, nagyon bejött, így oda mentünk vissza, utána pedig meglátogattuk a szintén bejáratott Jiggy Bar-t (ez az egyik helyi bulihely, ami a leggyorsabban állt helyre a földrengés után, s mivel még nincs végtelen más opció, s amúgy teljesen korrekt hely, pörög is rendesen.) Azzal lopják be amúgy magukat legjobban a turisták szívébe, köztük a mienkbe is, hogy egy 2-3000 Ft-nak megfelelő összegért este 7 és 11 között all you can drink szolgáltatás van.:)
Holnapra a terveink, hogy - ez lesz az utolsó napunk Gilin - Vivivel körbebicajozzuk majd a szigetet, amíg Peti cápákat fog hajkurászni a sziget nyugati oldalán.:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
