Ma is korán indítottuk a napot, reggel fél nyolc körül már sorban álltunk az egyik Las Vegasban nagyon divatos ’all you can eat’ típusú reggeliző helyen. Mindenképp szerettünk volna kipróbálni egy ilyet, mert korábban sok helyen olvastunk róla, hogy mennyire népszerűek.
Most mind lepődjünk meg: persze, hogy sorba kellett állni. :) Mondjuk ezen, ilyen korán reggel bevallom, hogy még én is meglepődtem. Egyébként az ételek teljesen átlagosak voltak, hasonlóképp tudnám leírni nektek, mint nálunk egy szállodai svédasztalos reggelit. Persze sok mindent készítenek frissen is, illetve nagyon sok fogás inkább ebéd lenne itthon, mint reggeli… Ami bámulatos és egyben megdöbbentő, hogy mekkora hangsúlyt fektetnek a péksütemény, sütemény és édességes pultra. Ennyi féle süteményt még egy nagyobb esküvőn is ritkán látni nálunk. :)
Grand Canyon
Viszonylag gyors reggeli után újra nekivágtunk a sivatagnak, hogy megcsodáljuk a világ legismertebb szurdokrendszerét, a Grand Canyon-t. Amikor az ember először megpillantja a kanyont, tényleg annyira megdöbben, hogy percekre csend költözik az elméjébe. Az útikönyvek és a számtalan élménybeszámoló nem hazudik, ez tényleg a világ egyik legnagyszerűbb természeti csodája. A Colorado-folyó által év milliók alatt létrehozott kanyon mintegy 450 kilométer hosszú, átlagosan 16-30 kilométeres széles, valamint közel 1800 méter mély. A kutatók több mint egy évszázada igyekeznek megfejteni, hogy egy kis folyó miként tudott ilyen mély völgyet vájni magának, hiszen a méretei olyan hatalmasak, hogy a képződményt még az űrből is látni. Az amerikai őslakosok számára pedig ez valóban szent vidék. Évszázadok óta spirituális tisztelettel tekintenek a kanyonra.
Grand Canyon - Colorado folyó
Grand Canyon
Ahogy mondtam a kanyon kiterjedése nem csak vertikálisan nagy, hanem horizontálisan is óriási területet ölel fel, amit körbe autózni bizony több nap; még úgy is, hogy az ember nem időzik túl sokat egy-egy megállónál. A fentiekből kifolyólag több nevezetes pontja is van a kanyonnak, szigorúan véve mondjuk négy. Las Vegashoz legközelebb a West Rim, északról a North Rim, kelet felől a Horseshoe Bend, délen pedig a South Rim határolja.
Az utazásainkkal kapcsolatban egy jó pár éve meghozott döntésünk, hogy a kevesebb néha több. Ezért a rendelkezésünkre álló napok számát és a nyáron a sivatagban uralkodó meleget is figyelembe véve már korábban eldöntöttük, hogy most csak egy kisebb kitekintést teszünk a Grand Canyon felé. Ennek több oka is volt, egyrészt, mert nagyon sok lehetőséggel, amit ez a fantasztikus hely kínál, nem tudtunk volna élni az augusztusi meleg miatt. Másrészt ettől függetlenül sem tudtunk volna itt annyi időt eltölteni, amennyit ez a terület megérdemelne, amit rá kéne szánni a felfedezésére. Ezért döntöttünk a népszerű South Rim helyett a Vegastól két és fél órás útra lévő West Rim felfedezése mellett. Bár ez az oldal sokkal kevesebb program lehetőséget kínál és a látogatás formája is jóval kötöttebb, mint a South Rim-nél található Nemzeti Parkban… azt őszintén mondhatom, hogy maga a kanyon erről a végéről is éppen olyan csodálatos. :)
Grand Canyon - Colorado folyó
Azt érdemes tudni, hogy a Grand Canyon védett területei számos amerikai őslakos közösségnek adnak otthont a mai napig. A kanyonban és a közvetlen közelében 4 indián közösség létesített rezervátumot; a déli és a nyugati oldal környékén a Hualapai és a Havasupai törzs, a kanyonhoz szorosabban kapcsolódó területektől kissé távolodva pedig a Hopi és Navajo népcsoportok színesítik kultúrájukkal az arizonai tájat. A Las Vegas felől legegyszerűbben megközelíthető és látogatható West Rim a Hualapai törzshöz köthető, akik jelenleg egy 108 hektáros rezervátumban élnek, ahová egészen 1988-ig nem engedtek be turistákat. Azonban az őslakos indiánoknak ma már igen kevés kereseti lehetőségük adódik. A Hualapai nép körében például a munkanélküliség eléri a 70 százalékot, a törzs lakóinak egyharmada pedig a létminimum alatt tengődik. Ez az oka annak, hogy végül mégis megnyitották a területüket a nagy közönség előtt is.
Grand Canyon - Colorado folyó
Az út ide felé kevés izgalmat rejt, egészen addig, amíg egy ponton lekanyarodva az autópályáról szembe nem találod magad a vidéki Amerika egy egészen másik arcával, ahol egy neve nincs kis porfészekben az emberek lakókocsikban és összetákolt viskókban élnek a büdös nagy semmi közepén. Itt tényleg nincs más, csak por, ördögszekér, rohadó autók és az éppen csak szét nem eső kalyibák az út szélén. Az ilyen látvány tényleg arcon tudja csapni az embert és megváltás ezek után ismét a kaktuszok között autókázni a végtelenbe nyúló egyenes, idilli utakon a távolban magasodó hegyek kíséretében.
Postaládák a semmi közepén
Úton a Grand Canyon felé
Miután megérkeztünk a kanyonhoz az autót egy hatalmas parkolóban kellett hagyni, innen pedig buszok vittek körbe minket a látogatható három pont között. Az első látnivaló az Eagle Point, ami a nevét egy olyan sziklasorról kapta, ami egy kitárt szárnyú sast formáz meg. (Mennyire amerikai ez, hát nem?!) Ami megdöbbentő, hogy 10-20 m távolságból még nem is igazán érted mit kellene látnod, aztán egyszer csak kiérsz a perem szélére és ott találod a lábad alatt az őrjítő mélységet. Érdekes, hogy bár egy ilyen zuhanás ritkán kecsegtet a túlélés reményével, nincs korlát vagy bármi visszatartó tényező. Teljes mértékben a józan eszedre van bízva minden. Innen lehet felmenni a Skywalk nevű kilátóra, ami valójában egy hatalmas üveg folyosó a kanyon felett. Az üvegpadlózatú félkör 21 méterrel nyúlik ki a Grand Canyon pereméből, a Colorado folyó pedig 1220 méter mélységben kanyarog a kilátó alatt.
Eagle Point - a kitárt szárnyú sas
Skywalk - Grand Canyon West
Skywalk - Grand Canyon West
Innen a busz továbbvisz a Guano Pointra, ami egy sokkal nagyobb terület. Itt lehet bóklászni, nézelődni, különböző kis magaslatokra is fel lehet kapaszkodni, plusz meghagyták az itt zajló bányászathoz használt csille felső állomását is, ami igazán hangulatos ebben a kietlen tájban. Sajnos a képek ebben az esetben nem tudják visszaadni a kanyon valódi méreteit, de higgyétek el, hogy ez a hely tényleg döbbenetesen hatalmas. Ezen a ponton a Colorado folyót több szögből is megcsodálhattuk a szurdok alján. :) Miután jól kinézelődtük magunkat, még tettünk egy rövid kitérőt a Hualapai Ranch-re, majd visszaindultunk Las Vegasba.
Grand Canyon
Las Vegasban a Strip-en kívül, ha az ember ideje engedi, mindenképp érdemes ellátogatni a régi fő utcára is, a Fremont Street-re, ami a nevét az egykori amerikai katonatisztről, felfedezőről és egyben a rabszolgaság-elleni első republikánus jelöltről, John Charles Frémontról kapta. Ez az utca valójában egy idős Las Vegassal, bár mára már inkább hasonlít egy bizarr cirkuszi előadás kavalkádjára, de tagadhatatlan, hogy a város története tulajdonképpen itt kezdődött. Mondjuk európai aggyal kicsit nehéz óvárosi részről beszélni egy olyan város esetében, amit csak 1905-ben alapítottak… :) Az autós forgalomtól elzárva azóta sétáló utcává alakították és még mindig az olcsó szórakoztatás fellegvára, úgyis mondhatnám, hogy ez a mai napig a mutatványosok utcája, bár a legtöbb itt működő kaszinó már régen bezárt. Ma már leginkább televíziós, illetve régebbi mozifilmekben történő feltűnése miatt emlékezhetünk az utcára és az itt helyet kapó olyan ikonikus neonreklám arcokra, mint a cowboy Vegas Vic. :) Itt forgatták többek között Elvissel a Viva Las Vegas című filmet, itt játszódik a Vegasi vakáció egy-két jelenete, illetve ez az az utca, aminek a hatalmas neongitárját a Drágám, a kölyök marha nagy lett! című film gyerek szereplője játék gitárnak használta.
Fremont Street
Vegas Vic - a híres neon cowboy
Fremont Street - Las Vegas a neon paradicsom
Fremont Street Experience
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
