Mivel az előző nap picit hosszúra nyúlt, lustálkodtunk egyet: 9:30 körül csodálkoztunk rá az északi reggelre. A kabinunk délre néz, így teljes rálátásunk volt a gyönyörű, narancssárgás horizontra a hegyek között.
Stílusosan lazacos rántottát reggeliztünk, majd felkerekedtünk első napi célunk fele, ami Sommarøya és Hillesøya szigetkék voltak.
Az út maga egészen szürreálisan szép volt; Gergő nagyon élvezte a kocsit is, nagyon kényelmes és jó élmény mind vezetni, mond utazni benne. Spotify-on benyomtuk a Best of Tromsø listát, így kiváló norvég slágereket élvezve vezettünk végig a hegyek és fjordok között. Az utak szinte mindenhol iszonyú havasak és jegesek, mi azonban ebből mit sem érzékeltünk az autó szuper, apró szegecsekkel kivert kerekei miatt.
A kanyargós út mellett kisebb és nagyobb, havas és közepesen havas hegyek váltották egymást. Mindketten boldogan felvisítottunk, amikor megláttunk az út mellett egy husky-szán csapatot; hasonló volt a reakció akkor is, amikor a semmiből 60-al felbukkant egy szembejövő hatalmas hókotró (bar kicsit más okból).:) Habár az utak tisztítása nincsen túlizgulva, arra azért nagyon odafigyelnek, hogy minden járható legyen, már tegnap este is nagyon sok hókotróval összefutottunk az úton. Elég ijesztően tudnak kinézni a rengeteg lámpájukkal elől, mint valami gigantikus, világító szemű, havat köpő pók.:)
Az út során többször is megálltunk, amikor valami szebb helyszínre érkeztünk; jó volt nagyon picit kiszállni, körülnézni, magunkba szívni a a csillogó, tiszta víz és a körülöttünk levő hegyek hangulatát.
Sommarøy és Hillesøya két apró városka, a fjordok legszélén, így a norvég tengerre is vethettünk egy pillantást. Én kinéztem korábban két könnyű túraútvonalat egy-egy domb tetejére, gyönyörű panorámával az adott városra; ez azonban nem pont úgy valósult meg, ahogy elterveztem. Az első helyen meg sem találtuk az útvonal aljához jelölt parkolót, amit valószínűleg masszív hó borított; Hellasøyában már megvolt a parkoló, megtaláltuk az internet szerint “picit ijesztőnek tűnő, de amúgy abszolút könnyű mászás”-ként aposztrofált utat is, amin azonban körülbelül negyed magasságig jutottunk, ott azonban már olyan szinten borított mindent tükörjég, hogy inkább megálltunk, élveztük picit a déli szürkület látványát, majd fenéken csúszva elindultunk vissza.
További aranyos momentuma volt a túránknak a Holddal való kergetőzés; a telihold északon, a horizont közelében, mint valami óriási cheddar sajt, bukott ki, majd bújt el újra a hegyek mögött. Elképesztően szép látvány volt, ahogy az arany színű fény beragyogta a vizet. :)
A szigetet másik oldalról megkerülve indultunk vissza, mert így útba esett Hella on Kvaløya, ami szintén egy népszerű pont akár sarki fényt nézni, akar csak létezni és élvezni a kilátást. Kvaløy sziget különben a bálnákról kapta a nevét, néhány éve ugyanis még simán lehetett látni errefelé hosszúszárnyú bálnákat és orkákat, mostanság azonban már kevésbé jönnek le ennyire a város közelébe. Na, itt megtaláltuk a jobbra kanyarodó utat ugyan, viszont konkrétan másfél méter hó borította, így elengedtük ezt a dombot is. Noted: alaposan utána kell nézni, hogy melyik túraútvonal tél-kompatibilis, mert ezek szerint nem sok van.. szóval érdemes kifejezetten a "snowshoe trail" kifejezésre rákeresni. ;)
Már 1 óra fele jártunk, el is kezdett masszívan sötétedni, de előtte még megajándékozott minket az időjárás egy gyönyörű, vöröses-rózsaszínes horizonttal dél felé. Mi pedig Tromsø szigete fele vettük az irányt: a város közepén van ugyanis egy tó, ami körül egy kb 2 km-es sétaútvonal fut. Ide már majdnem vaksötétben értünk 2 körül; körbesétáltunk, a helyi sífutók legnagyobb örömére (nagyon fura, vékony lécekkel közlekednek, viszont minden korosztállyal találkoztunk a picitől az idősig, ami menő.)
Egy óvoda mellett is elvezetett az út, furi élmény volt eléggé teljes sötétben látni, ahogy viháncolnak és szánkóznak a self-made dombocskáról a picurok. Teljesen olyan érzésed volt, hogy basszus, ilyen későn ezeknek már ágyban a helyük - ohh wait, mégse, délután kettő van...
A norvég építkezésre a funkcionalitás, a hatalmas, függöny nélküli ablakok és a végtelen lámpahasználat jellemző. Nem találsz olyan házat, amiben éldegél ember, s nincs legalább kívülről kivilágítva; az év ezen szakaszában különösen jellemző, hogy minden ablakba tesznek egy óriási papírmasé csillagot, benne valamilyen világító alkalmatossággal, nagyon jól néznek ki :) Az óriási ablakok is nagyon tetszenek, de az azért kicsit zavarba ejtő, hogy konkrétan mindent látsz, ami bent történik.
A sétánk után letettük a már nagyon szívünkhöz nőtt autót a városközpontban (elég random helyen van a dropoff, ha épp nem kapom el a 3:47-kor irodáját elhagyni készülő kölcsönzős fiút, nem biztos, hogy rájövünk, hova is kéne tennünk a kocsit. A kikötőben levő, óriási hajó melletti pici parkoló nem elsőként jutott volna eszünkbe.)
Búcsút vettünk az autótól, majd sétáltunk kicsit a nagyon karácsonyi hangulatú Storgata streeten, ami a helyi Váci utca. Ezt követően a Fjellheisen Cable Car fele vettük az irányt, ami egy Tromsø melletti hegyre visz fel, ahonnan elképesztően szép a kilátás a városra és a fjordokra. Fent szinte levesz a lábadról az a nyers erő, ami a hegyből árad: egyik irányban ott vannak a lábad előtt a város fényei, a másikban pedig a végtelen hómező s az apró túraútvonal fel a sötétbe, a hegyek tetejére. Sétáltunk egy jó nagyot, s próbáltunk magunkba szívni minél többet ennek a hihetetlen helynek a hangulatából; s persze sasoltuk az eget is, hátha meglep minket a sarki fény. :)️
A fenti kávézóban picit pihentünk, forraltboroztunk, majd 8 körül elindultunk lefelé. Előtte még lefoglaltuk a taxinkat másnapra (hajnali 5 körül nemigen van még busz) illetve letöltöttünk két tömegközlekedős alkalmazást is: egyik segítségével gyorsan megvettük a heti bérletünket, a másik pedig megmutatta, hogy hogyan jutunk haza (a Google Maps konkrétan nincs tisztában azzal, hogy Tromsøben létezik tömegközlekedés). Viszont ez egy elég jó élmény, hogy egy okostelefon segítségével minden intézhető, a taxitól a buszig (ami amúgy szuper tiszta, és minden üléshez USB kimenet tartozik).
A mai napunk egyik szépséges élménye volt még az Arctic Cathedral: ez a gyönyörű, háromszög alakú templom a szigetről átvezető híd lábánál található, s ikonikus látványossága Tromsønek.
Hazaérve aránylag hamar ágyba fogunk bújni, mert következő nap meglátogatjuk a bálnákat Skjervøyban, ami 3 óra buszút, s mivel “nap közben” kéne odaérni, így nagyon korán van a találkozónk.:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
