Hellyel-közel: Kalandjaink határon innen és túl

A napunk nagyon-nagyon korán indult: 5:20-ra jött ugyanis értünk a taxi, hogy átrepítsen minket a város másik felére, a találkozó-pontra, ahol a mai kaland kezdődött.

Előző este kaptunk mailt és SMS-t is, hogy legyünk nagyon pontosak, mert a busz nem vár senkire; ennek megfelelően 17 perccel korábban érkeztünk, így volt időnk egy picit sétálni a parton az óriási hajók mellett.

Ahogy az értesítésben is szerepelt, a busz 50-kor befutott, és egészkor el is indultunk Skjervøy felé, ami egy picurka halászfalu Tromsøtől kb. 3 órányira, északra. Mivel olyan 10 körülig még sötét van, ezalatt nagyon jót aludtunk, bepótolva a korai kelés miatt kimaradt órákat.:) Amikor éppen felébredtem egy picit, mindig csodagyönyörű havas hegyeket és tavakat láttam mindenhol; azt hiszem, ezt a tájat képtelenség megunni!

Skjervøy egészen mesés. Tényleg igazi kikötőfalu, de persze ebbe a mesébe illő csodahóvilág beütéssel: minden házacska gyönyörűen ki van világítva, s ezek a fények mindenféle színű sávokban tükröződnek a nyugodt, fekete vízen. A hajók is inkább ilyen manó-hajók, kis tömzsi testük van és mindenféle színűre vannak festve.

Mint kiderült, a két túravezető magyar, ez kellemes meglepetés volt. Erre már a buszon fény derült, a névsorolvasás kapcsán, ugyanis ember nincs, aki nem magyar és ilyen tökéletesen ejti ki az "orsolyahegedűs" nevet.. :D Az egyik erre kialakított házikóban felöltöztettek minket a bálnászáshoz, kaptunk overállt, amit a még a síkabát-sínadrág kombó fölé kellett felvenni, mentőmellényt, cipőt, maszkot és szemüveget. A végén pont úgy néztünk ki, mint a Michelin-babák, s hasonlóan is éreztük magunkat; én a rengeteg rétegtől konkrétan csak kézi segítséggel tudtam rendesen elforgatni a fejem. :D

Nem rendes hajóval, hanem rib boat-al indultunk a kalandra: ha erre jársz, mindenképpen ezt ajánlom inkább, mert gyorsabb és közelebb is tud menni az állatokhoz. Pro tipp a beszálláshoz: ha a csónak orrába akarsz kerülni, engedj mindenkit előre, mert hátulról töltik fel a helyeket. ;) Végtelen jelentősége amúgy nincsen, mert mindig figyeltek rá, hogy valamelyik oldalon legyen az állat, szóval hátul is tökéletes volt a pozíciónk.

A túra elején körülbelül fél órán keresztül suhantunk a vízen, bármiféle jel után kutatva, ami bálnák jelenlétére utalhat. Iszonyúan erős volt a menetszél, és éreztem, hogy fáznom kéne, de ennyi réteggel rajtam teljesen esélytelen volt. :)

Már eléggé fent jártunk, amikor a vezetőnk kapott egy fülest a rádión, így villámsebesen visszafordultunk Skjervøy fele. Útközben találkoztunk egy hosszú szárnyú bálna hátával; de ennél sokkal izgalmasabb volt, amikor megérkeztünk a jelzett pontra, az tele volt ugyanis gyilkos bálnákkal. 

Csoportosan úszkáltak körülöttünk, óriási hímek és apró babák is; a legkisebbnek még picit ráncos volt a bőre, ami, ahogy a vezetőnk mondta, azt jelenti, hogy csak pár napja születhetett. Telihold volt, emiatt állítólag a heringek közelebb úsznak a partokhoz, és hozzák magukkal az éhes bálnákat is; ráadásul reggel volt egy nagy halászhajó is a közelben, az orkák meg pontosan tudjak, hogy az jó kaját jelez, így szeretnek körülötte sündörögni. Mire mi odaértünk, már csak rengeteg, kövér, boldog és szociális bálnát találtunk: a vezető mondta, hogy olyankor ilyen nyugisak és barátságosak, amikor jól sikerült a reggeli. S tényleg, egészen közel úsztak hozzánk, a legkisebb néha kíváncsian kiugrott a vízből; egyszer-egyszer játékosan elgyepálták egymást a farkukkal, vagy éppen lebegve aludtak pár percet a felszínen. Ha elegük lett, lebuktak a víz alá; ez különösen igaz volt akkor, amikor nagyobb hajóktól próbálták őket szemügyre venni a turisták. Még egy szavazat a rib boatnak. ;)

A guide mesélte, hogy a csoportok mindig az anyukákból és a gyerekeikből állnak: a hímek csak párosodás idejére találkoznak a nőstényekkel, utána visszatérnek az anyjukhoz, a lányok pedig a saját családjuknál, egyedül nevelik a piciket. Lenne jópár dolog, amit jó lenne eltanulni a bálnáktól; ez nem tartozik közéjük. :D 

2-3 órát voltunk kint a vízen, nagyjából eddig tartott a világos, s az orkák végig ott hupákoltak körülöttünk; ezt követően visszahajóztunk a faluba, megebédeltünk, s elindultunk a mai végállomásunk fele, ami egy csöndes vendégház, s a hozzá tartozó, üvegtetővel bíró jurta-szerűségek, amit a helyiek lavvunak hívnak. A csoport egy része Tromsøbe ment vissza, hatan választottuk a lavvus opciót; minket egy ponton átvett egy kisbusz, s ő röpített fel a vendégházhoz. Ez egy vízparti, észak-nyugatra néző csodás telken található, ahonnan, ha az idő is úgy akarja, kiválóan lehet sarki fényt nézni; ez is volt az egyik célja az estének. :) A háziasszonyunk elragadóan kedves volt, a vacsora nagyon finom; közben nagyon jót beszélgettünk a másik két párral, egyikük Alabamából, a másik Svédországból érkezett.

Vacsora után mindenki választott magának egy lavvut, s jól befűtöttünk a kandallókba; az este folyamán fél óránként mindenki befutott, és rakott egy-egy fát a tűzre, mert ez volt a kunyhónk egyetlen fűtési lehetősége. (Ami amúgy szerintem irtó menő volt, a világ egyik legromantikusabb dolga ez a kandalló-üvegkunyhó kombó.)

8 körül mentünk ki, s állítottuk fel a kamerákat, először észak felé; én kértem egy kis segítséget az alabamai sráctól, Franktől, aki amúgy nagyon profi felszereléssel érkezett, s nagyon kedvesen elmagyarázta a beállítások finomhangolását. Próbaképpen elkattintotta a gépemet; és ott volt a képen egy gyönyörű zöld sáv! Azonnal szóltunk mindenkinek, hogy kezdődik az esemény, s hamarosan szemmel látható lett a gyönyörű, táncoló halványzöld sugár a horizonton. Nyilván nagyon megörültünk és iszonyúan élveztük a show-t; nagyjából 20 perc után halványodott el a fény. Ezután Frank javaslatára lejjebb költöztünk, a ház teraszára, s ráirányítottuk a kamerákat a vízre és a szembe lévő hegyekre; s nem is kellett sokat várnunk, 9 fele elindult a zöld sáv a fák közül, s egy elképesztő tánccal lepett meg minket a sarki fény. Gyönyörű zöldes, helyenként világosabb, néhol finoman pirosas sávok váltották egymást; Mi pedig csak álltunk és alig hittük el, hogy ilyen csodával ajándékozott meg minket az este. Próbáltunk minél több felvételt is készíteni, ezeken gyönyörűen látszanak a fények; Mary, Frank párja elképesztő felvételeket csinált az új iPhone 11-ével is (nem a reklám helye, de attól még iszonyú brutális, hogy mire képes az a kamera.) 

Fél 10 után picivel elhalványultak a fények; habár láttunk még finom sávokat, a korábbi intenzív tánc már nem jött vissza az este folyamán. Éjfél körül el is kezdett felhősödni, így visszahúzódtunk az addigra szuperül bemelegedett lavvuinkba, hogy a csodaszép csillagos ég alatt térjünk nyugovóra. Csoda egy nap és este volt; nagyon boldogok vagyunk, hogy megtapasztalhattuk ezeket.:)