Hellyel-közel: Kalandjaink határon innen és túl

Az első napunk Los Angelesben! Reggel egy Starbucksban kezdtük a napot, egyrészt mert ez a leggyorsabb módja a reggelinek (minden sarkon van belőle) és a választék bőséges, sokkal változatosabb, mint itthon, másrészt mert laktózérzékenyként itt a legkönnyebb alternatív tejhez jutni.

Los Angelesben mindenki autóval jár. Ennek két oka van: az egyik, hogy nagyon nagyok a távolságok, a másik, hogy tömegközlekedés ugyan van, de mivel kevesen használják így nem túl finomra hangolt a rendszer. A város bizonyos részein jobban működik van, ahol pedig szinte sehogy. Bár be kell, hogy valljam miután 1-2 opcionális úti célunkra rákerestem, a kidobott horror utazási időket meglátva el is engedtem ezt a kérdést: a három itt töltött napunkba egyszerűen nem fér bele, hogy ennyire lassan haladjunk. Szóval igazi releváns tapasztalatunk nincs vele. Nem maradt más hátra mint, hogy kipróbáljuk az Ubert: az elsőt még félve hívtuk, nem tudtuk pontosan mire számíthatunk, itthon korábban soha nem próbáltuk, de egy szó, mint száz, hamar rá lehet kapni az ízére. Eredetileg csak itt LA-ben terveztünk élni ezzel a lehetőséggel, de végül minden nagyobb városban kihasználtuk. Hogy miért döntöttünk az Uber mellett a saját bérelt autónk használata helyett? Ennek nagyon prózai okai vannak. Az, hogy mindenki autóval jár 3 dolgot eredményez: óriási dugókat, lehetetlen parkolást és eszméletlen magas parkolási díjakat. Bár azt mondják, az ember csak a saját hibáiból tanul, mi kivételesen hallgattunk mások rossz tapasztalataira ezzel kapcsolatban, ezért hagytuk a szállás parkolójában pihenni az autót, és élveztük a közösségi közlekedés kényelmét.

Mind a kettőnkhöz közel állnak a természettudományok, ezért a nap első felét a California Science Centerben töltöttük. Többek között itt van kiállítva az Endeavour űrsikló, ami 2011-ben vonult vissza a szolgálatból a 25. küldetése után. Amikor kivonták a forgalomból, a los angelesi reptérre egy Boeing 747-es repülővel szállították, onnan pedig Los Angeles utcáin keresztül vitték a Science Centerbe. Tavaly már láttunk egy másik űrsiklót az Enterprise-t, ami New Yorkban az Intrepid Sea, Air & Space Museumban van kiállítva. Összesen négy nyugdíjazott űrsiklót lehet meglátogatni, nem titkolt célunk mindegyikkel találkozni a következő években. :) Az űrkutatással kapcsolatos kiállításon túl számos más érdekességet is tartogat a Science Center, szerintem az egész napot el tudtuk volna tölteni itt. Előre foglaltunk jegyet egy IMAX vetítésre, amit a holdra szállás 50. évfordulójának alkalmából készítettek. Mire észbe kaptunk már bőven benne jártunk a délutánban (pedig még a felét se láttuk a Tudományos Központnak) ezt a korgó gyomrunk is egyre markánsabban jelezte. Szerencsére néhány utcával arrébb volt egy Chipotle mexikói gyorsétterem, ami az egyik nagy kedvencünk lett már tavaly. 

A nap hátralévő részét az óceán parton töltöttük. Először ellátogattunk az úgynevezett Venice Canals városrészhez, ami pontosan az, aminek elsőre hangzik, kis kanálisok a házak között. Mesterségesen hozták létre 1905-ben az olaszországi Velence mintájára. Létrehozásakor állítólag 3-4x nagyobb volt, mint, amit most láttunk és a mostani formája elvben nem is volt része az eredetileg megálmodottnak. De ettől még nagyon szép, és tényleg átjön a hangulata. Tele van cuki kis házakkal, nyaralókkal, virágos kertekkel, fehérre festett fa hidakkal, kacsákkal, csónakokkal: minden, amit eltudtok képzelni. Itt egy bő másfél órát simán elsétálgattunk.

Később kisétáltunk Venice Beach-re, az óceán partra. Itt már közeledett a naplemente és az idő is egyre hűvösebb és szelesebb lett, kellett már a pulóver.  Venice Beach a világ egyik leghíresebb strandja, de igazából sokkal több annál: a körülbelül 4 km hosszú part menti sétány olyan, mintha az ember a világ egyik legnagyobb szórakoztató központjában lenne. Itt mindenki szeretné megmutatni magát zenészek, testépítők, humoristák, amatőr színészek, jövendőmondók és furcsábbnál furcsább dolgokat áruló üzletek alkotják az őrületes kavalkádot. Az egészet egy nagyon alternatív hangulat jellemzi. Apró szépséghibája csak a hatalmas tömeg és a rengeteg hajléktalan, kéregető és drogos figura.

A part mentén haladva hamar magunk mögött hagytunk Venice lüktető, színes forgatagát és körülbelül 2 km kényelmes séta után elértük a Santa Monica Piert. Ez az 1909-ban átadott, 1600 m hosszan a tengerbe nyúló móló szó szerint egy a múlt századból itt maradt vidámpark, minden szériatartozékkal együtt, körhinták, hullámvasút, céllövölde. És ezen a mólón ér véget az USA leghíresebb országútja, a Chicagot Los Angelessel összekötő 66-os út.

Mire körbejártuk az egészet teljesen besötétedett. Úgy döntöttünk az estét a mólótól néhány utcára található Third Street Promenad sétáló és bevásárló utcában fejezzük be Santa Monica belvárosában. Mivel már javában benne jártunk az estében, beültünk vacsorázni egy Cheesecake Factory-be, ami ismerős lehet a The Big Bang Theory rajongóknak. Ez az étterem három dologról híres: a fantasztikus sajttortákról, az óriási (talán túlságosan is nagy) választékról és a hihetetlenül finom barna kenyeréről. Az étterem története még a 40-es években kezdődött, családi vállalkozásból nőtte ki magát és mára Amerika egyik kedvence lett. Mi pedig csak helyeselni tudunk! Már tavaly szerelembe estünk az étteremlánccal és alig vártuk, hogy újra visszatérjünk. Nem csak a sajttorták finomak, amikből egyébként egy időben több, mint 30 félét találhatunk a pultban, hanem az ételek is kifejezetten ízletesek (és hatalmasak). A pincérek kedvesek, a kiszolgálás gyors és asztalfoglalás nélkül is maximum 10-15 perc várakozás után leültetnek. És higgyétek el, hogy megéri kivárni!

Kis érdekesség a nap végére: A témakör, amivel a legtöbb bejegyzésben találkoztam az utazás tervezése során, nem meglepő módon a telefon és a mobilinternet kérdése volt. Azt a tényt, hogy 2017 nyara óta az Európai Unió tagállamaiban a belföldivel azonos árakon és feltételekkel vehetők igénybe a roaming szolgáltatások, azt hiszem, mindenki örömmel üdvözölte. Mivel az Amerikai Egyesült Államok nem tartozik az előbb említett tagállamok közé, két lehetőség közül választhatunk: vagy nyilvános wifi-re csatlakozunk, ahol csak lehet, vagy beruházunk egy amerikai SIM kártyára. Amerika egy kicsit más frekvencia szabványokkal dolgozik, mint Európa, de szerencsére ez az új telefonoknál már semmi problémát nem okoz. Ahhoz, hogy a telefon működjön a külföldi SIM kártyával, hálózatfüggetlennek kell lennie, de 2017 óta ez sem ad okot bosszankodásra, mert Magyarországon minden újonnan vásárolt telefon gyárilag független. Innentől kezdve a lehetőségek száma gyakorlatilag végtelen: olcsóbb, drágább, lassabb, gyorsabb, nagy lefedettségű, másokkal is megosztható, korlátlan stb. Mindenki megtalálja a kismillió szolgáltató kínálatából a számára tökéletes paraméterekkel rendelkezőt. Nekünk mind a kétszer jól bevált az AT&T szolgáltató turistáknak kínált "prepaid" kártyája (ebben a csomagban 8 giga internet, korlátlan beszélgetés és sms van 30 napig), de az AT&T kínál ennél kisebb és nagyobb csomagokat is. Azt érdemes azért figyelembe venni, hogy Amerikában kicsit más a lefedettség, mint Európában. A nagy városok általában jól lefedettek, ami a hálózatot illeti, de a gyéren lakott területeken (és abból is van bőven) gyakran semmilyen térerő nincs. Persze ez kicsit attól is függ, hogy az adott cella éppen melyik frekvenciasávot használja, de általában, ahol nincs térerő, ott a helyieknek sincs. Az internetet egy ilyen körút során az ember leggyakrabban navigálásra használja (természetesen a közösségi felületeken túl) ezért nem árt, ha akkor is tudunk tájékozódni, ha éppen nem áll rendelkezésünkre térerő. Ezért már itthon jó előre letöltöttem offline térképeket a Google Maps és a Maps.me applikációkon keresztül. Jelentem mind a kettő szuperül működött az ilyen helyzetekben! :) Sajnos cserébe ezek a térképek helyet foglalnak a telefonon, csak autós útvonalat lehet velük tervezni, tömegközlekedést nem, és nem biztosítanak se forgalmi információkat, se alternatív útvonalakat. Viszont, ahol volt térerő ott szinte kivétel nélkül 4G volt a lefedettség.

Az ingyenes wifi-t biztosító helyekből sincs hiány az USA-ban. Gyakorlatilag minden kávézó, étterem, üzlet, múzeum, hotel, de még a cégek nagy része is biztosít ingyen wifit az ügyfelei részére. Ezekre bárki felcsatlakozhat, néha használati időben, sebességben vagy a tevékenységet tekintve korlátozhatják, de ez sem igazán jellemző.

Nem maradt más hátra, mint visszamenni a szállásra és bezuhanni az ágyba! Holnap pedig az én kedvenc napom következik ugyanis megyünk az Universal Studioba!! :)