Hellyel-közel: Kalandjaink határon innen és túl

Szerintem többször utaltam már rá, de nem győzőm hangsúlyozni, hogy Amerika igazi kincsei nem csak a hatalmas és messze földön is híres Nemzeti Parkokban rejtőznek. Léteznek kisebb, kevésbé látogatott parkok, úgynevezett állami, az-az State Parkok is. Igazság szerint a terület mérete határozza meg, hogy az adott területet végül Nemzeti Parkká nyilvánítják e. Ez csupán annyit jelent, hogy meghagyják-e a parkot az adott tagállam oltalma alatt vagy átkerül központi felügyelet és finanszírozás alá. Mindenesetre így fordulhat elő, hogy az idelátogató turisták többségének a figyelmét elkerülik a kisebb területű, ám természeti csodákban bővelkedő parkok, mivel az utazás tervezésekor sokszor csak a híresebb Nemzeti Parkok között keresgélnek.  

Ezért mi a mai napon ellátogattunk az Egyesült Államok legnagyobb területű Nemzeti Parkjába a magyarul Halál-völgyének nevezett Death Valleybe, ahol nem csak a Föld egyik legmelegebb pontja található, de ez Észak-Amerika legmélyebb pontja is egyben. De előtte még felkeressük a Las Vegas mellett elhelyezkedő, sokkal kisebb területű, ám természeti kincsekben szintén bővelkedő Red Rock Canyont is.

Death Valley (Halál-völgye) Nemzeti Park bejárata

A Las Vegastól alig 30 kilométerre található park a nevét a vörös minden árnyalatában pompázó körülbelül 180 millió éves azték homokkőről kapta, aminek vörös, barna és narancssárga árnyalatait a benne felhalmozódó vas-oxid adja. Mivel a kanyon közel 500 millió évvel ezelőtt még az óceán fenekén volt, ezért számtalan fosszíliát is találhatunk itt a kőzetekben. De nem csak a víz alatti élet nyomai találhatóak meg a kanyon szikláin, láthatunk itt közel 1000 éves indián jelírást (úgynevezett petroglifát) és kézlenyomatokat is, amelynek igazi jelentését a mai napig nem sikerült megfejteni.

Red Rock Canyon

Indián kézlenyomatok a Red Rock Canyonban

Red Rock Canyon

A Red Rock Canyon nem igényel több napos kirándulást, mint például a Grand Canyon. De azt hiszem mindenki megtalálhatja a neki való útvonalat az egészen rövid pár kilométeres sétáktól kezdve a hosszú, nehezebb 20-30 kilométeres gyalogtúrákig, plusz a sziklamászás is egyre nagyobb népszerűségnek örvend a területen. A Parkon egyébként keresztülvezet egy 13 mérföld hosszú Scenic Drive nevű körút, amiről letérve megközelíthetőek a különböző túraútvonalak, de a végén az út mindenképp visszavisz a bejárathoz.  Ha kevés az időnk, vagy nem vagyunk a túrázás nagy szerelmesei, mindössze a Scenic Driveon végig autózva és az egyes parkolókban megállva is gyönyörű látványban lehet részünk.

Red Rock Canyon

Red Rock Canyon

Scenic Drive keresztül a Red Rock Canyon-on

Túl sokat sajnos nem tudtunk itt időzni, mert előttünk állt még majd 800 kilométer és a hatalmas Death Valley Nemzeti Park. De egy percig sem bántuk meg ezt a reggeli kitérőt, az egyik igazi kedvencünk volt az út során. A Halál-völgye előtt azért illik az autót tele tankolni, ezért út közben még megálltunk az úgynevezett Alien Center-nél, ami igazából egy benzinkút-étterem-kamionos parkoló egyben és alapvetően a rejtélyes 51-es körzet közelségére alapozva az UFO tematikára épült.

Alien Center az 51-es körzet közelében

Az egész nyugati parti körútunk legnehezebb és legviszontagságosabb szakasza a sivatag közepén található Halál-völgye Nemzeti Parkon át vezető út volt. Ez az átlagosnak egyáltalán nem mondható nemzeti park közel 1,4 milliárd hektárt ölel fel és nincs még egy ilyen forró, száraz és zord hely a Föld nyugati féltekéjén. A nevét az aranyláz idején kapta, amikor egy 120 szekérből álló karaván letért az útról, hogy levágjanak egy 800 kilométeres kerülőt. Az első akadályoknál többségük ugyan visszafordult, de 20 szekér tovább haladt. Két hónapig bolyongtak a hegyeken át és a sivatag forró homokjában mire a Halál-völgyébe értek. A völgyön túl magasodó hegyeken szekérrel nem lehetett átjutni, ezért az igavonó ökröket levágták, így élelemhez jutottak, a szekereiket pedig felhasználták tűzifának. Gyalogszerrel indultak tovább és végül sikerült kijutniuk. Állítólag az egyikőjük még visszanézett és a „Goodbye, Death Valley!” (Viszlát, Halál-völgy!) szavakkal búcsúzott. A völgy igazán rászolgált a nevére, hiszen a mai napig áldozatául esik egy-egy óvatlan ember, aki alábecsüli a sivatag erejét.

Keresztül a Halál-völgye Nemzeti Parkon

Maga a völgy két meredek falú, majdnem háromezer méter magas hegylánc közé ékelődik, lényegében egy kihalt, lefolyástalan, sós síkság. Mély, száraz és forró. Itt szinte soha nem esik az eső. 2012-ben megkapta a Föld legmelegebb pontja címet is, a rekordot 1913. július 10-én mérték: 56,7 Celsius-fokot. Egyébként tényleg próbálkoztak itt aranyásással is, ami persze nem sok sikert hozott, de az hamar kiderült, hogy a terület igen gazdag bóraxban, így évtizedeken át folyt a kitermelés az embertelen körülmények között.

Mi először az úgynevezett Dante’s View (Dante-csúcs) ponthoz autóztunk fel, ahonnan nem kevesebb, mint 1670 méter magasból nézhettünk le a Halál völgyére teljes hosszában. Innen tényleg lélegzetelállító kilátás nyílik az egész völgyre és az sem utolsó szempont augusztusban, hogy legalább 10-15 fokkal hűvösebb van, mint a medence alján. :) A csúcsot a Pacific Coast Borax bányavállalat nevezte el Dante Isteni színjátéka után.

Dante’s View (Dante-csúcs) kilátás a Badwater Basin medencére

Dante’s View (Dante-csúcs) 1670 méter magasan

Innen fentről jól látható a völgyet beborító vastag sótakaró is. Hogy ezt közelebbről is megszemlélhessük, a főútról lekanyarodva körülbelül 30 kilométer autózás után értük el Badwater-medencét, ami a maga 86 méteres tengerszint alatti magasságával az USA legmélyebben fekvő és legmelegebb pontja is egyben. A hely a nevét, ami magyarul „rossz vizet” jelent, az itt fellelhető víz sótartalma után kapta, ami messze felülmúlja a tengervizekét, úgyhogy legkevésbé sem oltja a szomjat. Külön érdekessége a helynek, hogy innen indul évente a világ egyik legextrémebb és legnehezebb versenye, a Badwater ultramaraton, ahol a futóknak 217 kilométert kell megtenniük ebben az elképesztő hőségben. Amikor leparkoltunk, az autóban a kijelző nem kevesebb, mint 50 fokot mutatott, úgyhogy csak pár percet időztünk az autón kívül.

Badwater Basin medence az USA legmélyebb pontja 

Sókirstályok a Badwater medence alján

Az USA legmélyebb pontja 86 méter tengerszint alatti magasság

A közelben terül el egy festői, 14 kilométeres útszakasz. Ez az Artist’s Drive, ami lényegében egy színes, ásványok és ércek által megfestett kanyonon keresztül vezető út. A tomboló hőség ellenére mi is felkapaszkodtunk egy közeli domb csúcsára, hogy teljes pompájában megcsodálhassuk azt, amit úgy hívnak Artist’s Palette, vagyis a „művész palettája”.

Artist’s Palette

Csúcshódítás 50 fokban :)

A parkban található még egy Devil’s Golf Course (az ördög golfpályája) nevű rész is, ami egy sziklakeménységű, töredezett sókristályokból álló mező és olyan rücskös, hogy ezen csak az ördög tudna golfozni, innen ered a neve is. Ide sajnos nem jutottunk el, mert ezt a helyet csak egy földúton keresztül lehet megközelíteni és ezeket az utakat nyáron lezárják az autógumik kímélése végett.

A látogatásunk végén benéztünk a parkban található látogatóközpontba, magunkhoz vettünk még egy pár üveg vizet majd elindultunk a kijárat felé. Innen körülbelül 100 kilométert utaztunk, hogy végül ténylegesen elhagyjuk a Nemzeti Park területét. Bizony itt aztán vannak távolságok. :) A híres Mesquite Flat homokdűnék vidékét már csak a késő délutáni nap fényében az autó ablakából csodáltuk meg. Ettől a ponttól egy kicsit más hangulatot vett az utazásunk és egészen új tapasztalatokkal gazdagodtunk estére. A következő városig nagyjából 2 órát kellett autózni, ami óriási élmény lehet annak, akit nem zavar, ha órákon keresztül egyedül autókázik egy kietlen vidéken nulla térerővel. Egy ponton Gábor meg is állapította a lemenő nap fényében, hogy ez a hely tényleg kiválóan definiálja a SEMMI fogalmát. Ahogy ment le a nap egyre jobban éreztük, hogy mekkora üresség van körülöttünk és néhány nagyon lerobbant ócska farmon kívül nem is láttunk semmit, ami az emberi élet bármi jelét mutatná a környéken.

Death Valley (Halál-völgye) Nemzeti Park

Mire visszaértünk a civilizációba teljesen besötétedett, mondjuk az idő múlását a gyomrunk is egyre markánsabban jelezte, mert a vízen és a kocsiban fellelhető cukorkán kívül már órák óta nem ettünk semmit. Végül egy út melletti Denny’s-ben vacsoráztunk, amiről nem túlzás azt állítani, hogy Amerika első számú családi étteremlánca. 

Egy kis érdekesség a végére a filmek szerelmeseinek: Bár a Star Wars filmek sivatagos jeleneteinek a döntő többségét Tunéziában forgatták, azért számos olyan jelenet van, amit itt a Death Valley Nemzeti Parkban vettek fel. Sok látogató érkezik ide a mai napig azzal a konkrét céllal, hogy a forgatási helyszíneket felkeresse és reprodukálja a jeleneteket. :) 

Star Wars: Egy új remény (Star Wars: Episode IV - A New Hope) forgatása a Halál-völgye Nemzeti Parkban (Forrás: Death Valley National Park Service)

Mondanom sem kell, hogy ezek után úgy zuhantunk be az ágyba a szálláson, mint két hatalmas krumpliszsák. De holnap se lazítunk a tempón, mert vár ránk a meseszép mammutfenyők otthona, a Sequoia Nemzeti Park. :)