Aztán Dohában jöttek a bonyodalmak: először is, kb. fél óránk volt átrohanni és elérni a csatlakozást, úgyhogy a reptérből csak elsuhanó foltokat láttam.:D Szerencsésen elértük a gépet, azonban egy 10 perc üldögélés után a pilóta bemondta, hogy akadt egy kis probléma, úgyhogy negyed óra késéssel tudunk csak indulni. Negyed órából lett fél, abból 1, végül ki kellett szállnunk, mert műszaki hiba miatt - amit jó hosszan tartott volna kijavítani - nem indulhattunk el. Végül 3 óra késéssel szálltunk fel, egy másik géppel (a pilóta nagyon cuki volt, az első mondata az volt, hogy mindenki nyugodjon meg, ez a gép 100%-ig működőképes - ennek mondjuk örültünk), és 10 órával később landoltunk Denpasarban, helyi idő szerint 11 körül. A szállásunk Ubudban van, ami kb 1 óra autóút a reptérről, úgyhogy gyorsan fogtunk egy taxit, és elindultunk. (Gyorsan - értsd, 40 perc várakozás után a csomagjainkra, amik majdnem szó szerint utolsóként érkeztek ki, már az aggódás szikrája kezdett is bennünk megjelenni :D)
A szállás amúgy gyönyörű és hangulatos, közel van mindenhez. Van menőséges medence, szobrok, szépséges virágok, egy barátságos luwak (az a menyétféle, akinek a bélrendszerén át kell utaznia a kávénak ahhoz, hogy utána végtelen pénzért el lehessen adni - mármint a kávét, nem a menyétet) illetve csomó aranyos pici gekkó :)
Az első utunk egy étterembe vezetett, és sikerült azt megtalálnunk, aminek a szomszédságában egy nyuszifarm működik, így mindenhol nyuszik ugráltak körülöttünk. Ilyen környezetben fogyasztottuk el a welcome-koktélunkat ebéd után.
Ezután meglátogattuk a majom-erdőt. Ez egy gyönyörű dzsungel, tele szebbnél-szebb növényekkel, ősöreg fákkal, szobrokkal, szentélyekkel és persze végtelen suttyó majommal. Tényleg nem jó fejek annyira, Petire rámászott egy, kinyitotta a hátizsákját és kilopta belőle a másfél literes vizünket - mondjuk amikor rájött, hogy ez mi, villámsebesen el is dobta, úgyhogy visszaszereztük. Vivinek random a nyakába ugrott egy másik és megpróbálta leszerelni a karkötőjét, engem meg csak simán megtámadott egy másik vicsorogva, fotózás közben. Ezek természetesen mind gazdagon dokumentálva lettek, a képek és videók minősége csak azért kérdéses, mert a másik kettő mindig annyira röhögött, hogy alig sikerült egyenesben tartani a kamerát.
Amúgy ami a szabály ilyenkor, hogy egyrészt nem szabad a szemükbe nézni, mert agressziónak számít és támadást indukál, másrészt, hamár rajtad van és lopni próbál, azt is hagyni kell, különben esélyes, hogy megharap. Szóval sok mindent nem lehetett egyik szituációval se kezdeni.. :D Voltak azért aranyos pillanatok is bőven: mama majom és a rajta csimpaszkodó pár hetes baba vagy a kurkászó közösségek, ahogy szépen sorban ültek egymás mögött.. nagyon mókásak amúgy, ha valaki kurkászást szeretne, az random eldobja magát így bárhol, és várja, hogy valaki odamenjen és tegye a dolgát.:)
Kb 2 órát töltöttünk velük, utána sétáltunk még egy nagyot a városban (minden utca gyakorlatilag egy óriási bazár és étteremsor, megtűzdelve hangulatos udvarokkal és néha rizsfölddel.) Ennyi fért a mába, vacsi után nem tervezünk már sokáig fent maradni, hosszú volt a nap és kimerítő az utazás :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
