Hellyel-közel: Kalandjaink határon innen és túl

Reggeli után feltankoltunk jó pár karton vizet az egyik közeli Walmartban, hogy aztán végre teljes gázzal a sivatag felé forduljunk. :)

Úton Las Vegas felé azért tettünk még egy kisebb kitérőt a kevéssé ismert, ám annál csodálatosabb Joshua Tree Nemezeti Park felé.  A park nevét adó Joshua fa (ami egyébként egy Yucca féle) csak a Mojave-sivatagban kialakult speciális klimatikus körülmények között él, nevét pedig különleges, kereszt alakú formájáról kapta. Ez a Nemzeti Park sokkal kisebb, össze sem hasonlítható egy Yosemite vagy egy Yellowstone Nemzeti Parkkal; emberi léptékű, ami azt jelenti, hogy néhány óra alatt kényelmesen bejárható (természetesen autóval!). Közben pedig telis-tele van hatalmas érdekesebbnél érdekesebb forma- és színvilágú sziklákkal, igazi holdbéli tájakkal, hatalmas, szél csiszolta gránittömbökkel. A Joshua Fák Ligete a park egyik fő látványossága, de nagyon sok kaktuszféle is található a területen. Ezek a fák amúgy több méter magasra is megnőhetnek és akár a 300 éves kort is megélhetik. Ha valaki szeretne, természetesen itt is van lehetőség túrázni, számtalan könnyebb-nehezebb útvonalat kínál a park. A sziklamászók is nagyon kedvelik ezt a területet, mert ezek az eső és szél alakította monumentális sziklaformációk nagyon jó gyakorló terepet biztosítanak számukra. Bár mi tekintettel az igen magas (40 C körüli) hőmérsékletre, most legnagyobb bánatunkra ki kellett, hogy hagyjuk a túra a lehetőségét… de az én személyes kedvenc útvonalam az úgynevezett Hidden Valley-be vezető ösvény volt, ahova a legenda szerint a tehéncsordáikat rejtették el az indiánok. A parkban található legtöbb nevezetes sziklaformáció egyébként jellegzetes formájáról kapta a nevét pl.: a Skull Rock, ami egy tényleg jól beazonosítható óriási koponya vagy az Arched Rock, ami a nevéhez méltóan egy csodálatos szikla ív.

Az itt található növényvilág egy másik jellegzetes fajtája a hatalmasra növő cholla-kaktusz, melyet ugró-kaktusznak is neveznek. Távolról ártatlannak tűnő külseje nagyon erős, kampós végű tüskéket rejt, melyek még a cipőtalpat is könnyen átszúrják, és ha netán beleakad az ember bőrébe, kígyómaráshoz hasonló fájdalmat okoz, csak igen nehezen távolítható el és még ezután is sokáig fáj. Hogy bemutassák a gyönyörű, ám annál veszélyesebb cholla-kaktuszt, egy igazi kaktusz kertet hoztak itt létre, elkerített tanösvénnyel persze. :) A parkot lakó állatok közül meg kell említenünk még az itt élő vadjuhokat (bighorn sheep). A tarantulák, csörgőkígyók (amiért mindenhol tábla figyelmeztet, hogy semmi esetre se nyúlj be a sziklák réseibe, se a kövek alá stb.) és madarak mellett hiúzt, prérifarkast, kengurupatkányt, gyalogkakukkot és nyulakat is megfigyelhetünk. Kengurupatkányt és nyulat többet is láttunk az autóból. :)

Ebédre betértünk az egyik út melleti Popeyes-be. Ez is egy nagyon amerikai gyorsétterem lánc, amit még 1972-ben alapítottak New Orleans-ban. A KFC mögött a második legnagyobb rántott csirkés gyorsétterem hálózat. Én személy szerint nagyon kedvelem, szerintem sokkal jobb minőségre és ízre is, mint a nálunk is ismert társa.

Még Las Vegas előtt megálltunk, hogy körülnézzünk egy a filmekből jól ismert igazán vadnyugati városkában, a múltból itt maradt Calico Ghost Town-ban. Még az 1880-as években az aranyásók fedezték fel, hogy a Mojave-sivatag szomszédságában emelkedő hegy jelentős mennyiségű ezüstöt rejt, persze azt gondolták, ha nincs arany, jó az ezüst is, és bányákat nyitottak. Az efféle felfedezéseknek persze gyorsan híre megy, és az eluralkodó ’ezüstláz’ nyomán mintegy 500 bánya működött a vidéken az 1890-es évek végéig. A város 1881 és 1896 között élte fénykorát, de egy újonnan elfogadott törvény lenyomta az ezüst árát körülbelül a felére, így már nem érte meg a bányászat. A helyi gazdaság összeomlott és az emberek szép lassan máshol próbáltak szerencsét. A századfordulóra az 1600 lakosú város teljesen elnéptelenedett és szellemvárossá vált. Most egyfajta skanzenként él tovább, az épületek egyharmada megmaradt, a többit pedig eredeti fényképek és rajzok alapján rekonstruálták. Kellemes 2 órát töltöttünk el itt délután, többet nem is bírtunk volna ki, mert a kocsiban a kijelző már 43 fokot mutatott délután.

Előttünk állt még körülbelül 250 km Las Vegasig, keresztül a sivatagon. Nagyon szerettünk ebben a sivatagos környezetben utazni. Ami ezt a vidéket jellemzi: 100-150 kilométeres nyílegyenes útszakaszok, ahol volt, hogy tényleg autót se láttunk, csak elvétve, települést még annyit se. Megálltunk, leülhettünk vagy éppen kifeküdhettünk az út közepére és maximum rácsodálkoztunk egy-egy kósza tehénre az út mellett. Csak homok, a síkság és az út. Persze ezen az útszakaszon ez így nem teljesen igaz, mert itt pont autópályán haladtunk nagyrészt. Viszont amiket leírtam, az abszolút jellemző Nevada és Arizona állam felépítésére.

Aztán a távolban egyszer csak megpillantod a sivatag közepén a hatalmas felhőkarcolókat magasodni, és tudod, hogy végre megérkeztél.  Szóval: Welcome to Fabulous Las Vegas! A következő 3 napot úgy terveztük meg, hogy innen csillag-túrázunk, tehát esténként mindig visszatértünk majd Las Vegasba. Mindenképp szerettem volna kicsit hosszabban elidőzni itt, egyrészt mert nagyon érdekelt mit találunk itt a kaszinókon és az éjszakai életen túl - a következő 3 részben erre is fény derül!:) - másrészt, mert nagyon vágytunk már egy kis luxusra és kényelemre.  Nagyon sokat töprengtünk melyik szállodát válasszuk a számtalan lehetőség közül. Végül hosszas mérlegelés után a Mandalay Bay – Four Seasons- Delano szálloda komplexum mellett tettük le a voksunkat. Ezt később se bántuk meg, igazán jó választásnak bizonyult! :)

Hogy igazán megadjuk a megérkezésünk módját, este az Ocean's 11 filmből ismerős Bellagio kaszinó hotelben vacsoráztunk. Villámgyorsan szembesültünk vele, hogy Gábort bizony nem engedik be rövidnadrágban abba az étterembe, amit korábban kinéztünk. Kénytelenek voltunk hát házon belül egy másik, engedékenyebb dresscode-dal bíró helyet választani. Vacsora után még megcsodáltuk az előtérben a plafonon a Chihuly üvegből készült virágoskertet és hotelen belül található élővirágos botanikus kertet, ami mindig más köntösben tündököl. Az üvegházban ugyanis évente többször cserélik a tematikus virágkiállítást, ami éjjel-nappal ingyenesen látogatható. S persze a fő attrakció, a szálloda előtt található óriási mesterséges tó, ahol éjjel-nappal játszik a zenélő szökőkút, tényleg lélegzetelállító látvány.

Bár már éjfél felé jártunk, nem tudtam megállni, hogy ne nézzünk be csak egy rövid időre a The Venetian szállodába, ami az olasz Velence mintájára épült. Kívül a Grand Canale és számtalan gondola, a Rialto, a Dózse palotája és a harangtorony állnak…Bent a Szent Márk téren hatalmas fagyizó, kávézók és éjjel nappal mesterségesen kék ég és világosság van. A gondolázás persze itt is folytatódik a harmadik emeleti kis kanálisokban a ragyogó kék ég és a falatnyi bárányfelhők alatt. Az egész olyan, mint a legszebb olasz paloták belseje: csillogó márvány, aranyozott díszek, stukkók és freskók amerre a szem ellát. :)

Holnap reggel elautózunk a Hoover Gáthoz, este pedig jegyünk van egy igazi Las Vegas-i showra! :)