Reggel 5:30-kor keltünk, hogy búcsút mondjunk Gilinek és elérjük az első hajót Lombokra, ahonnan a 4 napos hajóutunk indult.
Ezek a “public boat”-ok ugyan olcsók, de tökéletesen kiszámíthatatlanul működnek: akkor indulnak ugyanis el, ha van rajtuk kb 40 ember. Ezen picit aggódtunk is, mert időre kellett egy bizonyos helyen lennünk, de mint kiderült, semmi okunk nem volt rá: valamivel 7 előtt már jóval többen toporogtak a kikötőben, így gyorsan el is indult a hajó (csónak). Enyhén szólva heringparti volt, az nyugtatott csak, hogy ha elsüllyedünk, egyrészt tudok úszni, másrészt nagyon közel vannak egymáshoz a szigetek, akár az áramlat is átlebegtet egyikről a másikra. :)
Lombok pont olyan apokaliptikus, ahogy elképzeltük. A természetet nem igazán bántotta a földrengés, de mindent, ami emberi készítmény, gyakorlatilag porig rombolt. Rossz volt ezt látni és borzasztóan sajnáltam a helyieket, mivel itt, mivel sűrűbben lakott a sziget mint Gili, a pusztítás is jóval nagyobb volt.
Busszal vittek minket a központba, majd ott elintézve a maradék adminisztrációt (és végigsimogatva a ház összes babacicáját), szintén busszal indultunk tovább a sziget másik végébe, a kikötőbe, ahol már várt a hajónk. Ezt az utat már otthon, jó előre lefoglaltuk, és szerintem nagyon jó áron volt ahhoz képest, hogy benne volt az utazás, az ellátás és az összes belépő is: fejenként kb 25 ezer forintra jött ki. Ha esetleg kipróbálnátok, a Wanua Adventures-t kell beütni a Google-ba.:)
Egy nem túl nagy, de kényelmes, négy szintes bárka lesz az otthonunk a következő 4 napban: a legalsó szinten vannak a nagyobb táskák, utána van a konyha-ebédlő-kabinok szintje, egyel följebb a “deck”, ahol mi is alszunk 30 másik emberrel együtt illetve egy ilyen tető-rész, ami kiváló napozni és csillagokat nézni. Vagy hatalmasakat ugrálni a csodakék tengerbe - már persze aki nem olyan megátalkodott tériszonyos, mint én. :)
A decket úgy kell elképzelni, hogy adott egy tér, fölötte tetővel és minden centiméterét matracok borítják. Rossz idő esetén a tetőről le tudnak húzni egy ponyvát, így oldalról sem tud becsapni az eső vagy a hullámok.
Elfoglaltuk a matracunkat, majd elfogyasztottuk az első “nyamnyam”-ot (kajak így mondja a vezető) és nekiindultunk a tengernek, hogy elérjük a napi megállónkat, a Kenawa szigetet. Az oadút kalalandos volt eléggé: vihart ígért az előrejelzés, ez végül nem valósult meg, de elég szép nagy hullámok voltak. Engem ez speciel cseppet sem zavart, sőt, nagyon élveztem a dülöngélést, s nagy általánosságban a többiek is így voltak ezzel, főleg akkor nevettünk hatalmasakat, amikor egy jól irányzott hullám beterítette az egész társaságot a deck szabad ég alatti részén.
Az útitársaink amúgy mind eléggé profik ebben az utazás-dologban: mi a 3 hetes ittlétünkkel abszolút kispályások vagyunk, többen már hónapok óta utazgatnak, s van, akinek a következő évre is folyamatosan ez a programja. :)
A nagy hullámok lassan lecsillapodtak, mi pedig megérkeztünk az első állomásunkra. A Kenawa sziget icipici, és pont úgy néz ki, mint egy zombiapokalipszis helyszíne. Az egyetlen dombja, amit megmásztunk, fel van perzselve, a rajta levő kunyhók elhagyatottan, üresen és koszosan ásítoztak. Megvolt a maga hangulata a dolognak, s ha kiültél a tengerpartra és nem néztél hátra, egészen kellemes is volt. :) Itt vártuk meg a naplementét, majd visszaszálltunk a hajóra, elfogyasztottuk az esti nyamnyamot, azóta pedig a tetőn ülünk és az elképesztően csodálatos csillagos eget bámuljuk sokadmagunkkal, lassan órák óta.
Nem csak az ég csillagos különben: a tengerben apró, világító planktonok vannak, így lényegében mindegy, hogy fel, vagy lefelé nézel, hasonlóan gyönyörű és megkapó a látvány. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
