Állítólag nagyon izgalmas éjjelünk volt, egy jó nagy vihar tombolt, hatalmasak voltak a hullámok és süvített a szél - én mindebből semmit sem érzékeltem, remekül aludtam reggel 6-ig, amikor is megállt a hajó, mert megérkeztünk a Mojo Islandre, mai első és utolsó állomásunkra. Még ki sem nyitottam rendesen a szemem, már a kezembe nyomtak egy palacsintát, ugyanis a konyha pont a deck alatt van, s egy kis ajtón és lépcsőn keresztül adogatták fel nekünk a reggelit. Ez nagyon cuki élmény volt, és pozitív nyitás a napnak. :)
A Mojo egy óriási zöld dzsungel, amiben kb 20 perc séta után elértünk egy gyönyörű vízeséshez. Kérdezhetitek, teljesen jogosan, hogy hogy nincs ezekből elegünk így a 10. után? Éppenséggel mindegyiknek van egy saját külön kis varázsa és személyisége, amitől nem váltak unalmassá. A mostani különlegessége az volt, hogy kisebb-nagyobb kerek kőmedencébe gyűlt a víz, s némelyik ilyen természetes medence olyan mély volt, hogy fejest is lehetett volna ugrani bele. :) Egy csomóan kiültek lábat lógatni a medencék szélére, mások az ottlévő, faágakra erősített köteleken lendültek bele a vízbe, hasonlóan az itthoni "majomhintához", ami jó buli volt nagyon.:) Ezután visszamentünk a partra, s a maradék egy órában snorkeleztünk.
Igen, ez a kettes számú dolog, amit akár meg is unhattunk volna Gili után, de itt valami olyan elképesztő volt a korallzátony, hogy csak ámultunk. Változatos, színes csodák vártak minket a víz alatt, megismerkedtünk új hal-fajtákkal, barátkoztunk óriási kék tengeri csillagokkal, s percekig követtünk a vízben egy gyönyörű, fehér alapon fekete foltos murénát is. S képzeljétek, mostmár sikerült megütnöm az a színárnyalatot így 9 nap után, amivel már nem néznek ragadózónak a vízi állatkák és nem menekülnek előlem lélekszakadva. :)
Ezután hajóra szálltunk, s némi ugrálás-hülyéskedés után megindultunk túránk leghosszabb egybefüggő hajózására: körülményektől függően 15-18 óra, mire elérjük Komodót. Egyszer azért megálltunk egy 20 percre, hogy mindenki úszkálhasson kicsit: délután kettő lévén én ezt leginkább a hajó árnyékában tettem.
Amúgy óriási dolog számomra, hogy a fehérségi versenyben nem egyértelmű a fölényem: van két tejfölszőke lány, akivel egész nagy a verseny, ami megnyugtató a csomó szépséges barnára sült ember között.:)
Innentől olvasgatás, beszélgetés, chill volt a program: illetve most, hogy lement a nap, csillagnézés. A Tejút gyönyörűen látszik, annyira tiszta az ég; sose láttam még, így nekem ez az egyik legszebb élmény.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
