Megint ágybapalacsintával indult a nap, ami eleve jó jel volt a továbbiakra nézve; főleg, amikor megtudtuk, hogy a Komodo Nemzeti Parkot nem holnap, hanem ma látogatjuk meg. A park a hatalmas varánuszokról híres: ezek a sziget csúcsragadozói, a világon csak itt, pontosabban a közelben levő 3 szigeten élnek. Akár 2-3 m hosszúra is megnőhetnek, s gyakorlatilag bármivel táplálkoznak, amit megfognak: csirke, szarvas, vagy ha éppen úgy alakul, ember.
Egy hosszú móló vezetett a szigetre, ahol nagy meglepetésünkre össze is találkoztunk az első sárkánnyal: ott üldögélt a homokban, egy fa árnyékában, mintha csak minket várt volna. Messziről akar szobornak is nézhette az ember, de közelebb érve látszott, ahogy a nyelvét nyújtogatva szaglászik. Kicsit para volt a dolog, mert ha megindul, nemigen áll meg, s nem volt velünk akkor még senki, aki megvédhetett volna.
Szerencsére jobban érdekelte a víz és a hűs, így elsétáltunk mellette a központig, ahonnan négy túravezetővel indultunk neki a “medium trail”-nek. Azt hozzá kell tennem, hogy a túravezetőink alaposan fel voltak szerelkezve szúrófegyverekkel, hogy megvédhessenek minket egy esetlegesen érdeklődőbb példánytól - ez visszagondolva kicsit még ijesztőbbé tette a korábbi találkozásunkat a welcome-sárkánnyal.
Útközben több kisebb varánuszt is láttunk, illetve elmentünk egy óriási, használaton kívüli fészek mellett: a nőstény ide ássa be a 15-20 tojást, amiből aztán 3-4 kisgyík (cirka 20 cm) bújik ki, kiásva magát a földből. Életük első 3 évét fákon töltik, ott is táplálkoznak, ennek oka, hogy ott legalább a felnőtt varánuszok nem eszik meg őket: a populáció ugyanis önszabályozó a kannibalizmus által, a nagy simán megeszi a kicsit. Mikor lejönnek, már 1-1,5 méteresek, s ha valamilyen szerencsétlen incidens folytán nem vesznek össze egy jóval nagyobb varánusszal, innentől nincs természetes ellenségük.
Volt szerencsénk több méretet is megfigyelni belőlük, gyakorlatilag egyszerre, egy kisebb pataknál - nagyon szuper élmény volt, akkor ijedtünk meg csak kicsit, amikor a big boss (egy rendes, kifejlett 3 méteres példány) elindult a csoport felé, de aztán meggondolta, s inkább visszament hesszelni egy fenyőfa alá.
A túrát követően megnéztük az aprócska piacot, ami a park bejárata mellett van (iszonyúan túl van árazva, viszont utólag azért bánom egy kicsit, hogy nem vettem varánuszos hűtőmágnest, mert sehol máshol nem találtam szépet) majd visszatértünk a hajóra. A welcome-sárkányunk addigra már elhagyta a móló melletti helyet, a nyomai a víz felé vezettek, a móló alá. (Igen, úszni is tudnak, szóval gyakorlatilag semerre sem tudsz menekülni, ha valamelyik kinéz magának, sem a talaj, sem a fák, sem a víz nem jelent nekik gondot).
A második megállónk a Pink Beach volt: itt apró, piros koralldarabok keverednek a homokba, rózsaszínes árnyalatot adva a fövenynek. Szép volt amúgy nagyon, napoztunk és snorkeleztünk kb másfél órát, majd nekiindultunk manta ráját keresni.
Ezek óriási, gyönyörű állatok és teljesen ártalmatlanok - simán el lehet úszkalni velük, ha épp türelmes hangulatban vannak és hagyják. A legnagyobb élmény az volt, amikor találtunk egy családot: 4 hatalmas, 2-3 méteres rája úszott alattunk percekig. A dologba két körülmény zavart csak be: az egyik a nagyon erős áramlat volt, amitől gyakorlatilag teljes erőből úszva, békatalppal is egy helyben álltunk, a másik pedig a végtelen apró medúza, akik rommá csípték a jónépet - nem is nagyon kívánkoztunk utána vízbe.
A naplementét a Padar Sziget kilátójából néztük meg: mikor felértünk, akkor már nagyon szép volt minden, de odáig végtelen lépcsőn túl kellett jutni, illetve valahogy olyan volt a domb konstrukciója, hogy 4-5 alkalommal hitted azt, hogy az bizony már a tető és nincs tovább, de volt - újra és újra. Azt hittük, kiköpjük a tüdőnket, amikor végre felértünk a csúcsra, a kilátás viszont mindenért kárpótolt, gyönyörűen rá lehetett látni Flores szigetvilágára. Elképesztően szép volt az egész, szóval ha teheted, ezt az élmény semmiképpen se hagyd ki, ha arra jársz!
A naplemente után visszatértünk a hajóra, hogy eltöltsük az utolsó esténket itt: ha minden igaz, lesz egy pici buli is majd. Holnap pedig nem teljesen tudjuk, mi lesz a program, mert mindent ellőttünk ma, de biztosan kitalálnak valami szupert, nem aggódunk. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
