A napunk ismét picit korábban indult, mert Petit elindítottunk a merülős kalandjára (ami abból állt, hogy felébredtünk az ébresztőjére 6:15-kor, majd jól visszaaludtunk - volna, ha egyszer csak a fürdőszobából nem hallatszik ki egy halk, de vészjósló “ajjajjj”.) Mint kiderült, új szobatársunk akadt, egy 3 centis csótány, de valahogy nem pendültünk igazán, úgyhogy egy pohár és egy papír segítségével kitessékeltük az ajtón, mielőtt belemászott volna Peti uszonyába.
Vivivel lementünk reggelizni (taktikusan kikértük Peti kajáját is és elfeleztük) majd elindultunk 5 hajós pajtinkkal a környékbeli egyetlen látványossághoz, a Rangko Cave-hez. Ez egy gyönyörű barlang északra, ahova csak hajóval lehet egy bizonyos ponttól eljutni - ez a bizonyos pont pedig egy kicsi, pár házból álló falu, ami szerintem csak azért létezik, hogy néha a barlanghoz dobjanak pár turistát. Irtózatosan, megdöbbentően mocskos, egyenletesen teríti be a szemét; nagyon szomorú volt ezt látni, hogy amúgy az abszolút barátságos és kedves helyiek hogyan, milyen körülmények között élnek. Egy 5-6 éves forma picur elhajigált papírdarabok és műanyagok között játszott, s amikor elmentünk mellette, boldogan mosolygott ránk és integetett - szívfacsaró látvány volt. A hajóba se nagyon akaródzott beszállnunk, mert ahhoz bele kellett lépnünk a szemetes, olajfoltos vízbe is, de nemigen volt más módja a barlanghoz jutásnak.
A barlang maga amúgy 10 percre volt innen, gyorsan elértük. Szép nagy cseppkövek borítják mindenhol, az alján pedig egy mély, sós vizes tavacska van. Lejutni a csúszós-nedves sziklákon nem feltétlen könnyű, utána viszont nagyon jót fürödtünk benne, simán eltöltöttünk ott egy órát. Nagyon-nagyon gyönyörű, amikor a bejáraton keresztül besüt a nap és megvilágítja a köveket és a vizet, csodás, türkizkék árnyalatot adva az egész barlangnak. :)
Ezt követően hazaindultunk, s pici pihi után megkerestem a TripAdvisor szerinti legszuperebb spa-t, ami történetesen 2 perc séta volt a hoteltől és megleptem magán egy-másfél órás tradicionális masszázs-bőrsimító kezelés kombóval. Míg az első egészen kellemes volt, addig a második alatt többször majdnem elsírtam magam (persze csak halkan és befelé, mert kemény vagyok), a hölgy ugyanis úgy meggyúrt, hogy még most is érzem, s gyanítom, holnap is fogom, de ez ettől jó. :)
Amúgy ahogy keletebbre vándorlunk, érdekes módon úgy drágulnak ezek a szolgáltatások, pedig azt hittem, a turistaparadicsom Ubud operál a legmagasabb árakkal. Tévedtem. :)
A hajós társaság amúgy nagyon összetartó: a whatsapp csoportunkban egész nap ment az élménycsere, és este is együtt mentünk vacsizni a halpiacra. Ez zseniális hely amúgy, irtó olcsón lehetett nagyon finomakat enni: csak rámutatsz az adott tengeri herkentyűre és már sütik is ki neked. Vivivel elfeleztünk egy óriási adag félig grillezett, félig rántott polipot - tegnapról, az egyik sráctól vettük az ötletet, mennyei volt. Peti rengeteget mesélt a kalandjairól, élete legjobb merülése volt a mai, mind technikailag, mind élményben: hihetetlen komplex áramlatok közepette találkozott manta-rájákkal, hatalmas cápákkal, méteres halakkal és sok egyéb csodával. A három meglátogatott merülő helyszín mindegyike tartogatott újdonságot, de az egyértelmű kedvenc az utolsó megálló volt, egy zátony, hihetetlen gazdag és csodálatos elővilággal. Láttak tekit, hatalmas makrélákat, óriási murénát és meg sok egyebet: Peti egyértelműen élete merüléseként hivatkozik erre a kalandra.
Ezt követően volt egy pici összejövetel még a búvárklubban, két új dive mastert avattak; egy-két sör megivása után viszont nyugovóra tértünk, mert holnap naggggyon korán kell majd kelnünk, indul ugyanis a két napos túránk a sziget belseje fele, 5 hajós pajtinkkal.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.