Nagyon kellemes éjszakánk volt a szálláson, ami amúgy egy helyi idősebb pár házikója volt. Természetesen azonnal legjobb barátok lettünk a végtelenül cuki házörző kutyussal is, neki így egy picit szomorú szívvel intettem búcsút. (Azt, hogy hol és hogyan kívánunk megszállni, még a túra elején kellett eldöntenünk: lett volna egy másik opció, picit több autózással járó túra, aminek kapcsán egy tradicionális faluban szállásoltak volna el minket. Viszont jobb volt ez most így, nagyra értékeltem a meleget és a takarókat, meg a többé-kevésbé bogármentes kis szobánkat.:))
Reggel 7-kor indultunk volna vissza - volna, ha nem tűnik fel, hogy a jobb első kerekünk bizony defektes. Valami amúgy már előző este gyanús volt ezzel kapcsolatban, illetve indokolta néhány kátyú, aminek izomból nekimentünk, de reggel bizonyosságot is nyert a dolog, ami egy óra várakozást jelentett. Végül 8-kor indultunk el az első állomásunkhoz, egy hot spring-hez, ahol a társaság lelkesebbik fele meg is fürdött. A forrásból elképesztően forró víz jön (a helyiek például simán tudnak főzni is vele) s ez a forró patakocska keveredik el egy nagyobb, az erdő mélyéről jövő hidegebb vizű folyóval. A találkozási pontot kiszélesítették az itt lakók, egy természetes fürdőt kialakítva, ahova lelkesen cipelik is az idetévedő turistákat, némi felajánlás fejében.:)
Tegnap szerintem két dolgot nem említettem: az egyik a kutyák. Abszolút nem értem őket, az összes az út közepén, a betonon hesszel, ami sem az átmenő autók gyakorisága sem a beton forrósága nem kifejezetten tesz indokolttá.. és still. Össze-vissza kerülgettük őket végig. :D A másik, hogy Floresen a legapróbb látványosságnak is saját vendégkönyve van, amit ki kell tölteni. Ez nagyon aranyos amúgy és tök jó böngészni: sajnos egyik helyen se mi voltunk az első magyarok, de a dobogóra azért felfértünk. :)
A falvakban amúgy már itt is elkezdődött a karácsonyi készülődés: itt nem a karácsonyi fények az igazán népszerűek, hanem ők színes zászlókat tesznek mindenhova, aminek kedves és vidám hangulata van, abszolút illik a hely szellemiségéhez.
Miután mindenki kipancsolta magát a folyóban, továbbindultunk. Két tradicionális falut néztünk meg, amelyek egy másik törzshöz tartoznak, mint a tegnapi, így a kinézetük is más egy cseppet, de a hangulat nagyon hasonló volt. Itt is mindenki állatot tenyészt és kézműveskedik: megtudtuk például, hogy hogyan szövik a sarongokat, amit már nézni is nagyon kellemes és megnyugtató érzés. :)
Ezt követően megindultunk haza, ami 8 óra utat jelentett az esős-dzsungeles szerpentineken. A sofőrünk tapasztalt és nagyon ügyes, de azért egy-egy random szembejövő útakadály (tehén, kutya, útnyi széles kamion) még őt is kihívások elé állította időnként. Ő amúgy mindenhol ismert kb mindenkit: gyakran integettünk ki egy-egy barátnak vagy rokonnak, helyenként ki is szállt pár szót váltani velük. :)
Már csak fél óra volt hatra az utunkból, amikor sofőrünk gondterhelt hangon közölte, hogy “the break is almost finished”, de ne aggódjunk, a városig pont kibírja... és tényleg, habár az utolsó fél kilométert az ajtónkig már motorfékkel toltuk végig.
Most pedig élvezzük a friss, légkondis szobát és a pihepuha ágyat, meg az életteret (azért 8 ember egy kocsiban picit sok volt), holnap hajnalban pedig irány újra Bali!:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
