Reggel taxiba pattantunk, és futottunk az amúgy 5 perce levő reptérre, hogy az első repülővel indulhassunk is vissza Balira. Ez volt a legegyszerűbb megoldás: rengeteg apró helyi járat van, ami hipp-hopp visszaröpít a másik szigetre, és nem is feltétlen drágák, hajóval viszont napokba telt volna a dolog.
A tegnapi sofőr, Alfred vitt minket ki: mesélte, hogy a féket hajnali egyre meg is javíttatta, de csak 3 órát aludt, ezért picit fáradt. Mit ne mondjak, nagyon kedves emberke, de azért most örültem, hogy csak a reptérig visz..:)
Egy aranyos momentumot nem meséltem el tegnapról: megálltunk ugyanis az egyik mini hegyi faluban, Alfred nagynénjénél, a szokásos pici bandázásra (meg azért Alfred betolt egy adag tésztát is az utolsó 3 órára, nehogy baj legyen.) Mindenki nagyon kedves volt, a fél család ott nyüzsgött körülöttünk, bemutatták a kisebbeket is; aztán egyszer csak az egyik nagynéni kérdezett tőlem valamit, amin mindenki elkezdett nevetni. Alfred instant fordított: az volt kérdés, hogy nincs-e kedvem velük maradni pár hónapig.:) Mondták, hogy habár mostanság azért akad turista arrafele, még mindig irtó szokatlan a fehér bőr, én meg ugye ennek is az igencsak világos vonalát képviselem, így nagyon izgi vagyok nekik, hiszen inkább csak tévében látnak ilyet. :)
Visszatérve a mára: egy nagyon cuki, rotoros géppel utaztunk, másfél órás, egészen kellemes utunk volt. Kiérve a városba éreztük meg igazán, mennyire hiányzott Bali: minden szigetnek megvan itt a saját kis személyisége, s hozzánk talán ez a vidám, virágos kis ékszerdoboz áll a legközelebb.
Fogtunk egy taxit a kikötő fele, ahol éppen elértük az induló hajót Nusa Penida, a kb 40 percre levő sziget felé. A hajón tömeg és marha meleg volt, de legalább nem tartott sokáig az út. A kikötőben szereztünk egy taxit, és nekiindultunk felkeresni a sziget néhány csoda-pontját, amiket már az előző napokban kinéztünk. (Taxit nagyon-nagyon egyszerű fogni mindenhol, ahol picit is valószínűbb, hogy sok a turista, így kikötőkben különösen, szigettől függetlenül.)
Elsőként egy gyönyörű, azúrkék tenger-sziklák-nagy hullámok kombinációt felvonultató pontra jutottunk el, ami ráadásul büszkélkedhet egy Azúrablak-szerű sziklaképződménnyel is (Angel’s Billabong & Broken Beach). Elképesztően gyönyörű volt ez a partszakasz, csak picit Floresen elszoktunk a turistáktól, így most némileg sokként ért a rengeteg ember. Részemről ez összességében nem vont le az élményből, a kilátás, a víz, a színek teljesen elvarázsoltak. Ráadásul a sofőr mindent tudott, hova kell menni, honnan van szép kilátás, milyen szögből kell fotózni.. nem ma kezdte, ez jól látszott. (Ez utóbbi viszont teljesen sofőrfüggő, volt olyanunk is, aki csak várt ránk, s ilyen is, aki aktívan segített mindenben.)
Ezután Nusa Penida epikus helyére, a KelingKinghez autóztunk el. Itt meg kell említenem, hogy az utak nagyobb részt egészen botrányos állapotban vannak, én ennyi kátyút keveset láttam még, s teljesen szanaszét rázódtunk mire eljutottunk A-ból B-be... ráadásul voltak, nem is kevesen, akik bevállalták a robogóbérlést. Nekünk is megfordult a fejünkben, de ezt látva nagyon örülök, hogy az autót választottuk.:)
A Kelingking csodaszép és egyben elég veszélyes mulatság is volt. Aki kevésbé szeretett volna hegyet mászni, arról a segítőkész helyiek (gyakran fára is mászva a szakadék szélén) igyekeztek a lehető legkiválóbb képet elkészíteni, mi azonban úgy döntöttünk, hogy lemegyünk az öbölbe. A hegygerincen sétáltunk (=kúsztunk, másztunk) le, rendes kiépített út minimális volt, egy stabilnak nem mindig mondható, bambuszból készült kerítés-szerűség hivatott segíteni a vállalkozó szelleműek lejutását az öbölbe. Peti és Vivi élvezték; én nem feltétlen használnám ezt a szót, tériszonyosként eléggé megszenvedtem az utat, amit ráadásul a legjobban tűző napon, délután 2-kor tettünk meg. A hegygerincet elhagyva helyenként függőleges volt az "ösvény", biztosítás, vagy értelmes kapaszkodó az instabil bambuszon kívül semmi....
Lent egy szépséges homokos öböl és akkora hullámok vártak minket, amilyenekhez eddig még nem volt szerencsém. Nagyon jót úszkáltunk; amikor egyikünket berántotta egy-egy hullám, az már kevésbé volt mókás, de mindannyian kievickéltünk a vízből minden ilyen alkalom után, miközben a másik kettő fetrengett a nevetéstől.
Nekem semennyire sem akaródzott visszaindulni, főleg, amikor felnéztem és megláttam hogy honnan, milyen körülmények között ereszkedtünk le, de sajnos más opció nemigen volt a kijutásra. Felfelé amúgy meglepően nem féltem annyira, ha az ember csak arra koncentrált, hogy szikláról-sziklára, bambuszról-bambuszra feljebb jusson, úgy teljesen viselhető volt a dolog. “Soha ne nézz le!”
Nagyon halkan jegyzem meg csak, hogy visszatekintve nem mennék le még egyszer, s nem is igazán tudom senkinek ajánlani. Egyrészt, minden különösebb erőfeszítés nélkül meg lehet ott halni, mert tényleg semmiféle biztosíték nincs a szakadéknál mászkálva, csak a dülöngélő bambusz meg a növényzet. Másrészt, habár nagyon szépséges a kis öböl, de több hasonló is van a szigeten, amiért nem feltétlenül kell az életedet kockáztatnod. Nyilván van, akinek ez az élmény is irtóra bejön, ezt nem vitatom, és toljad, ha van kedv - én mindenesetre inkább passzolom legközelebb.)
Majd megpusztultunk a kimerültségtől, de feljutottunk végre; egy szép, picit odébb lévő kilátóról megnéztük a naplementét (itt is szabadon kószáltak a majmok, ez még mindig zseniális és nem tudom megszokni) aztán elindultunk a ma esti szállás fele.
A térkép megint megszívatott minket, mint Floresen, most is teljesen máshova jelölte a szállót, telefonos segítséget kérve azonban végül idetaláltunk. Kiadós zuhany (a hullámos part mindenünket is telerakta homokkal) és vacsi után nyugovóra is térünk, hogy holnap újult erővel induljunk neki a sziget felfedezésének. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
