Reggel arra keltünk, hogy irtó hideg lett a lavvuban; éjszaka nemigen keltünk fel tüzet rakni, így reggelre szépen ki is hűlt az egész. A takarók vastagok és melegek voltak, szóval alvás közben nem volt semmi probléma, de azért az öltözködés gyorsaságán meglátszott a benti hőfok. :)
A szállásadónk finom, lazacos rántottával várt minket a központi házban, reggeli után pedig felkerekedtünk hazafelé Tromsøbe. Ez még gyakorlatilag teljes sötétségben történt, ugyanis a “polar nights” november végétől január végéig tart itt Észak-Norvégiában: ilyenkor egyáltalán nem jön fel a nap a horizont fölé. Világos körülbelül reggel 10 körültől 12–12:30-ig van; kicsit olyan, mintha a hajnal instant átmenne alkonyatba, a színek nagyon szépek mindig dél felé.
Fun fact a norvégiai közlekedésről: akár minibusszal, akar rendessel mentünk eddig bárhova, mindig szóltak, hogy “safety first!” és mindenkivel beköttették a biztonsági övet. Az autónk konkrétan leállt/el sem indult, ha valamelyikük nem volt bekötve. :)
Mire visszaértünk a városba, 11 fele járt; első utunk az autókölcsönzőbe vezetett, tegnap ugyanis kaptunk egy mailt, miszerint az autó lemosásakor találtak rajta egy friss, kőfelverődés okozta kárt, amiért mi vagyunk a felelősek, kb 300 ezer Ft-ig. Na, ezen nyilván felhúztuk magunkat kicsit, mert erről aztán semennyire sem tehetünk, nem is ellenőrizték az autót átadáskor, s kicsit elborultnak tűnt az összeg; a srác pedig az irodában nem igazán tudott segíteni, de annyi legalább kiderült, hogy az összeghatár a szerződés szerint ilyen esetben az e-mailben írtnak max a tizede. Azóta sincs előrelépés a dologban, nem tudunk konkrétat, tanulság viszont, hogy hóviharban és tök sötétben is le kell fotózni a kocsit nagyon alaposan, hogy semmiképp se húzhassanak le ilyesmivel legközelebb (sajnos mivel ezt nem tettük meg, nem tudjuk, hogy tényleg a mi egy napunk alatt került oda az a kavics-seb, vagy az interneten olvasható csalások egyikének áldozatai vagyunk.) Meglátjuk és reméljük a legjobbakat! (UPDATE: Azóta megtudtuk, hogy léteznek oldalak, ahol szolgáltatókat lehet értékelni, s gyakorlatilag bárki bárhonnan megtalálható rajta. No, a mi autókölcsönzőnk nulla és egy csillag között mozog az értékelések kapcsán, nagyon sokan tapasztaltak hasonlót mint mi, szinte mindenkit megpróbálnak valamilyen módon indokolatlan sok pénzzel lehúzni. Szóval használjátok a trustpilot.com-ot, vagy nézzetek utána a szolgáltatónak valamilyen módon, mert nagy szívás lehet a dolog vége. Vagy ha már megtörtént a baj, a "fogyasztóvédelem" mindenhol varázsszó: néhány e-mail-váltás után ez volt az, ami megoldotta számunkra a helyzetet.)
Ezt követően meglátogattuk a Polaria Arctic Centert, ami a sarki élővilágról, természetről szóló interaktív kiállítás. Ez irtó menő volt; maga az épület úgy lett kialakítva, mintha egy csomó jégtömb egymásra sodródott volna, belül pedig akváriumok, fóka-show és egy extrém szélesvásznú moziterem is várja a látogatókat. Mi ez utóbbiban kezdtünk, megnéztünk egy filmet az élővilágról, majd utána a sarki fényről; ezt követően barátkoztunk picit a fókákkal, megnéztük az etető-show-t; új információkkal gazdagodtunk a sarki jégsapka olvadásáról s ennek következményeiről; Gergőbe beleszeretett egy irtó lapos, hatalmas hal, kis híján puszit is váltottak; én leálltam arcoskodni egy WC-deszka méretű rákkal, és végül nyertem; megsimogattunk egy tengeri rózsához hasonló állatkát (igen, van külön simogatós akvárium) s kokettáltunk picit tengeri csillagokkal, sünökkel és murénákkal is.
Ezután bevásároltunk, majd hazamentünk pihenni és zuhanyozni: az esti program ugyanis egy buszos sarkifény-vadászat volt. Itt nagyon sok hasznos infót megtudtam, így készülök Nektek egy teljes poszttal a fény-témából. :)
A busszal először nagyon hasonló irányt vettünk, mint az első napunkon kocsival: át Ringvassøya szigetre, ami kb másfél óra utazás, s ott megálltunk egy észak fele néző tengerparton - 5 másik busszal együtt. Előtte alapos kiképzést kaptunk mind a sarki fény kialakulásáról, a vadászat mikéntjéről s a fotózás titkairól is. Kaptunk fényvisszaverő mellényt, majd nekieresztettek minket a partnak. Minden csoportnak volt egy kis területe, a próbbak tüzet is raktak, sütögetni. Az ég teljesen tiszta volt, de nem nagyon láttunk semmit, és a véletlenszerű kattintások sem mutattak aktivitást. A guide folyamatosan csekkolta az egyik űrkutató honlapot, de sajnos csak nem jött pozitív hír: gyengécskének ígérkezett az este. Egy-egy gyenge zöld sávot elkaptunk, de ez volt minden. (Ezt amúgy nagyon korrektül el is mondták a túra elején, de azért ilyenkor nyilván mindenki reménykedik, hogy mégis jut nekünk valami szépség.)
Ha az ember megunta a kint várakozást, fel lehetett ülni a buszra forró csokizni és sütizni, mi ezt többször meg is tettük. Összebarátkoztunk egy indonéz lánnyal, aki nagy boldogan hallgatta, hogy mennyire szeretjük a hazáját - mennyire menő már amúgy, hogy annyira délről feljött ennyire északra?:)
Körülbelül 2 órát vártunk a helyen, amikor a guide szólt, hogy ideje átmenni egy másik helyre; pont, amikor a szomszéd csoport elkezdett ficeregni, hogy ismét szemmel látható zöldesség van az égen.
A busszal visszaindultunk Kvaløya sziget fele, de alig utaztunk egy 20 perce, amikor a guide felkiáltott, hogy aktivitás növekedés van, úgyhogy az első random helyen megállunk, ahol csak lehet. Letódultunk a buszról és lestük az északi hegyeket; először semmi sem történt, majd egyszer csak elindultak a fények. 20 perces, gyönyörű tánc következett; a véletlenszerű helyszín mesés volt a háttérben a havas hegycsúcsokkal, szegény vezető alig bírta szusszal a fényképezővel nem rendelkező résztvevők rohamát, én pedig bepozicionáltam magam egy szimpatikus hótömbre, s felváltva kattintgattam, s bámultam tátott szájjal a jelenséget. Két nap egymás után, el sem hittük...
Amikor lecsengett az esemény, visszamentünk a buszra. Nagyon pozitív élmény volt, hogy amikor megkérdeztem, hogy nem lehet-e szó róla, hogy az út egy pontján kiraknak minket (a találkozó helyszíne busszal is fel óra volt tőlünk, az meg 1 körül már nem járt) arra azonnal igent mondtak, s a Tromsøbe átvivő híd előtt megállt egy pillanatra a kedvünkért a busz. Így is volt fél óta séta a haza, de ez gyorsan elrepült.:)
Holnap az utolsó napunk itt, de van még bőven kaland; kipróbálunk egy hajó-spa-t, illetve este huskysimi a program. :):)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
