Hellyel-közel: Kalandjaink határon innen és túl

Nem mondom, hogy az előző késő esti korzózás Las Vegas fő utcáján, a Strip-en nem nyomta rá a bélyegét a ma reggeli korán kelésre... Bár a Hoover Gát nincs messze Las Vegas-tól, hiszen alig 60 km a távolság, mégis szerettünk volna jó korán indulni a nevadai sivatagban várható 40-45 fokos napi csúcshőmérséklet miatt. Így történhetett, hogy reggel 7 órakor már az egyik Starbucksban reggelizgettünk. Ez a korai időpont sem akadályozott azonban sokakat abban, hogy a játékgépek és kártya asztalok mellett múlassák az időt. Sokat töprengtünk rajta, vajon ki az, aki még és ki az, aki már a kaszinó vendégszeretetét élvezi ilyen korán reggel.

Keresztül a világ egyik legforróbb és legszárazabb sivatagán már messziről látszik a Mead-tó csodálatos zöldeskék vize, ami bár meglepően természetesnek néz ki, mégis csak emberi kéz műve. Gyorsan el is értük a bejáratot, amin csak ’alapos’ ellenőrzést követően hajthattunk be. Nos, ez abból állt, hogy egy ember benézett az ablakon és megkérdezte, hogy van e nálunk fegyver? Ami elsőre furcsán hangozhat az európai fülnek, mert ugyan már miért lenne? Az USA-ban azonban éppen Nevada államban van érvényben az egyik legmegengedőbb fegyvertartási szabályozás, amely olyannyira laza, hogy a kedves állampolgár a megfelelő törvények betartásával még akár egy géppuskára is szert tehet. Egyébként az Egyesült Államokban körülbelül a lakosság harmada rendelkezik lőfegyverrel, és ezzel együtt több száz millió fegyver van magántulajdonban. Bizony…

Gyors parkolás és belépőjegy vásárlás után elindultunk, hogy felfedezzük ezt a világon egyedülálló mérnöki csodát. Ha valami, hát a Hoover Gát igazi amerikai jelkép. A Colorado folyón található, éppen Arizona és Nevada határán. Építése 1931-től 1936-ig tartott és elkészültekor a világ legnagyobb gátja volt. Nevét az Egyesült Államok egyik korábbi elnökéről, Herbert Hooverről kapta. Figyelembe véve a kor technológiai színvonalát, tényleg a mérnöki munka diadalának tekinthető. A létesítmény maga három célt szolgál: munkára fogja a Colorado folyót és áramot termel, árvízvédelmi feladatokat lát el és víztározóként is működik. A 221 méter magas építmény hatmillió tonna betonból áll, ami elegendő lenne egy New York és Los Angeles közti autópálya megépítéséhez. A gát által létrehozott víztározó, a Mead-tó pedig 620 négyzetkilométeren terül el. A vízerőmű 17 generátora pedig 2 millió kW elektromos áramot képes előállítani, amely 1,7 millió amerikai háztartás számára elegendő.

Úton a Hoover Gát felé, a Mead-tó a távolban

A Mead-tó

Vasbeton zsiliptornyok, a Mead-tó vize ezeken keresztül jut el az erőmű turbináihoz

Olyan jegyet váltottunk, ami a látogatóközpont megtekintésén túl tartalmazott egy közel egy órás vezetett túrát is a gát belsejébe, aminek keretén belül benézhettünk magába az erőműbe is, a generátor terembe és az egyik ellenőrző alagúton is végig mehettünk. Mint mindig, most is egy nagyon kedves, lelkes, nyitott és vidám ranger vezetett minket, aki rengeteg információval látott el bennünket a létesítmény működésével kapcsolatban. :) Az erőmű szívébe, a turbináknak otthont adó két hatalmas földalatti csarnokba a sziklába vájt folyosókon lehet eljutni, némi nagyon gyors lefelé liftezés után. A folyó vizét az erőmű turbináiba 16 db egyenként négy méter átmérőjű csővezeték szállítja. Az erőmű földalatti vízvezetékeinek hossza összességében eléri a 4 és fél kilométert. Az erőműben pedig összesen 17 turbina dolgozik (a nevadai oldalon 8, az arizonain 9). A turbinák persze nem mind egyszerre működnek, különböző periódusokban termelik az áramot.

Szédítő kilátás a gát tetejéről, a 220 méteres mélységbe

Az erőmű turbina csarnoka

Ez volt az USA legsikeresebb 7 éves terve, mert végül sikerült a gátat 5 év alatt és a tervezetthez képest kevesebb pénzből felépíteni. Az építők azonban az 5 év alatt nagyon sok nehézséggel szembesültek. Az első probléma, hogy miként jutassák el a munkaerőt és a felszerelést egy olyan távoli helyszínre, mint a Black Canyon, ugyanis akkoriban még nem vezettek utak az építkezés helyszínére. Ezeket a meredek kanyonfalakból kellett kirobbantani. Emellett 50 kilométernyi vasúti sínt is le kellett fektetni, hogy összekössék a területet Las Vegas-szal, ami ekkoriban még éppen csak egy kis vasútállomással rendelkező település volt. Mindezt egy emberi élet számára alkalmatlan környezetben kellett végrehajtaniuk. Nem volt könnyű feladat lakóhelyet kialakítani az 5000 főre duzzadt munkás létszám számára a sivatagban. Közel egy évig tartott mire a gáttól nem messze fekvő Boulder City nevet viselő település felépült. A munkások addig a folyó mentén sátrakban laktak.

Az építkezés során számos technikai újítást alkalmaztak, ezek közül a legérdekesebb az a speciális eljárás, amellyel a gátat alkotó betonelemeket lehűtötték. Kiszámolták ugyanis, hogy ha a gátat egyetlen hatalmas tömbben építenék meg, akkor a betonnak 125 évre volna szüksége, hogy elérje a megfelelő hőmérsékletet, és megkössön. Ezért a gát nagyon sok egymásba illeszkedő, trapéz alakú betonoszlopból lett felépítve. A további hűtés érdekében az alkotó elemek mindegyike hűtőcsöveket tartalmazott, amelyekben a folyó vize cirkulált. Miután mindegyik réteget lehűtötték, a csöveket eltávolították, és kiegyenlítették a nyomást.

A túra végén, amikor már végig jártunk számtalan szervíz folyosót ennek a hatalmas beton szörnynek a gyomrában, egyszer csak ott ragyog a fény az alagút végén. Bizony egy szellőző alagút végén valahol a gát közepe táján mindenki kikukucskálhatott egy rövid időre. Nem tudom emlékeztek-e az 1997-es örök klasszikus Vegasi vakáció című filmre, amikor Clark Griswold (Chevy Chase) éppen egy ehhez hasonló szellőző járatba botlik és esik ki rajta majdnem, amikor eltéved a gát belsejében. :)

Szervíz folyosó a gát gyomrában

Szellőző alagút vége

A túra után még körbe jártuk a látogató központot, és párszor átsétáltunk a gát tetején is. Egészen szédítő érzés volt letekinteni a mélybe és egy pillanatra elgondolkodni azon, hogy az ember valóban képes-e megzabolázni a természetet, és a környezetünkben fellelhető hatalmas tomboló energiákat, mint a szél vagy a víz, a saját javára fordítani. Az biztos, hogy ez hatalmas felelősség!

Leány a gáton :)

Apró fun fact: ahogy korábban említettem a gát éppen két állam: Nevada és Arizona határára épült, de ezen felül éppen két időzóna határára is. Így eshet meg, hogy egy laza 5 perces sétával a gát tetején nyerhetünk vagy veszíthetünk egy-egy órát akár többször is ugyan azon a napon.

Miután visszatértünk a városba, még volt egy kis időnk az esti show előtt, ezért beültünk ebédelni a híres brit séf, Gordon Ramsay egyik éttermébe, amiből egyébként 5 különböző tematikájú van a városban. Mi a Gordon Ramsay Burgert próbáltuk ki, mert kíváncsiak voltunk tényleg tudja-e a Michelin csillagos sztár séf, hogy mi a tökéletes hamburger titka. Persze egy kicsit sorba kellett állni, mint általában az ilyen helyek előtt, de ez senkit ne tántorítson el a jövőben. Amerikában nagyon sokszor kell sorba állni a jobb vagy népszerűbb helyek előtt. Hiába tűnik a sor sokszor egészen reménytelennek, higgyétek el, hogy nem az. :) A hamburger egyébként tényleg kivételesen jó volt, de nem mondom, hogy nem kóstoltam már máshol is legalább ilyen jót.

Az esti show-ra már hónapokkal korábban megvettük a jegyet, természetesen ezt is hosszas tervezés előzte meg. A Las Vegas-i showműsorok és koncertek legalább annyira hozzátartoznak a város imidzséhez, mint a kaszinók és a szerencsejáték. A Strip-en található szállodák többségét már eleve úgy építik, hogy otthont adjanak egy hatalmas koncert- vagy színházteremnek, amik sok esetben direkt egy-egy speciális előadáshoz vannak tervezve. Mi végül a saját szállodánk színháztermében megrendezésre kerülő Cirque du Soleil: Michael Jackson ONE Show-ra váltottunk jegyet. Egyébként ezzel együtt nyolc Cirque du Soleil show fut egymással párhuzamosan Las Vegas szállodáiban. Magát a show-t nehéz lenne úgy leírni, hogy pontosan visszaadja azt az élményt, amit átéltünk. Nehéz lenne ennek a 90 percnek az összes lenyűgöző pillanatát ide egy gombócba most összegyúrni. De azt hiszem az biztos, hogy ez az egyik legszórakoztatóbb és legenergetikusabb show Las Vegasban, ami félig egy Cirque du Soleil előadás, félig egy Michael Jackson koncert. Lenyűgöző élmény volt! Viszont muszáj még pár szót szóljak magáról a színházteremről. Amíg csak a bezárt ajtók előtt várakoztunk a szálloda egyik folyosóján, azt gondoltuk, innen már egyből a terembe, a székekhez visz az utunk. Hát mekkorát tévedtünk! Amikor kitárultak a kétszárnyú ajtók feltárult egy komplett Madách Színház gyakorlatilag, előtérrel, büfével, ruhatárral, mosdókkal, vörös szőnyeggel stb.

Holnap reggel pedig irány a Grand Canyon!!! :)