Indonézia 16. nap: amikor elértem a napi lépcsőlimitemet
Indonézia 16. nap: amikor elértem a napi lépcsőlimitemet

ELEGEM van a magas helyekből.:D Itt minden elképesztően gyönyörű, de mindemellett nagyon magas is...

Reggel az eddigiekhez képest viszonylag későn, 8 körül indultunk útnak. Először a ma esti szállásunkhoz mentünk lepakolni a cuccainkat (nagyon szuper kis kétfős bungalóink vannak, s mivel az egyik ecuadori hajós pajti velünk tartott, pont jól el is tudtunk osztódni.)

Ezután következett egy kis huzakodás a taxival, nemigen akaródzott ugyanis a beígért árért ...

Indonézia 15. nap: Nusa Penida, a türkizkék paradicsom
Indonézia 15. nap: Nusa Penida, a türkizkék paradicsom

Reggel taxiba pattantunk, és futottunk az amúgy 5 perce levő reptérre, hogy az első repülővel indulhassunk is vissza Balira.  Ez volt a legegyszerűbb megoldás: rengeteg apró helyi járat van, ami hipp-hopp visszaröpít a másik szigetre, és nem is feltétlen drágák, hajóval viszont napokba telt volna a dolog.

A tegnapi sofőr, Alfred vitt minket ki: mesélte, hogy a féket hajnali egyre meg is javíttatta, de csak 3 órát aludt, ezért picit fáradt. Mit ne mondjak, nagyon ...

Indonézia 14. nap: kinek kell fék... :)
Indonézia 14. nap: kinek kell fék... :)

Nagyon kellemes éjszakánk volt a szálláson, ami amúgy egy helyi idősebb pár házikója volt. Természetesen azonnal legjobb barátok lettünk a végtelenül cuki házörző kutyussal is, neki így egy picit szomorú szívvel intettem búcsút. (Azt, hogy hol és hogyan kívánunk megszállni, még a túra elején kellett  eldöntenünk: lett volna egy másik opció, picit több autózással járó túra, aminek kapcsán egy tradicionális faluban szállásoltak volna el minket. Viszont ...

Indonézia 13. nap: Indonézia igazi arca
Indonézia 13. nap: Indonézia igazi arca

Jó korán indult a napunk, 5:30-kor keltünk (leírni még mindig borzasztó, de már egészen kezdjük megszokni).

A sofőr és 5 hajós pajtink már lent várt ránk, úgyhogy neki is indultunk a 2 napos kalandunknak a sziget belseje felé. 

Az első megálló Flores legnagyobb rizsföldje volt. Az itteniek igen nagy része él ebből valamilyen módon, a rizstermesztés és eladás az egyik alap foglalkozás. Amúgy nagyon jó azt látni, hogy gyenge, lesoványodott helyit nem ...

Indonézia 12. nap: mit tartogat nekünk Labuan Bajo?
Indonézia 12. nap: mit tartogat nekünk Labuan Bajo?

A napunk ismét picit korábban indult, mert Petit elindítottunk a merülős kalandjára (ami abból állt, hogy felébredtünk az ébresztőjére 6:15-kor, majd jól visszaaludtunk - volna, ha egyszer csak a fürdőszobából nem hallatszik ki egy halk, de vészjósló “ajjajjj”.) Mint kiderült, új szobatársunk akadt, egy 3 centis csótány, de valahogy nem pendültünk igazán, úgyhogy egy pohár és egy papír segítségével kitessékeltük az ajtón, mielőtt belemászott volna ...

Indonézia 11. nap: mit mond a gekkó?
Indonézia 11. nap: mit mond a gekkó?

Ma is 6 körül keltünk a hajón, a napi programunkba két sziget meglátogatása tartozott, ahol beengedték a jónépet a vízbe még egy kicsit duhajkodni, snorkelezés címen. Én maradtam a hajón, tegnap reggel 10-kor már sikerült leégnem, így úgy voltam vele, ma megpróbálok inkább az árnyékban maradni és nem tovább kíserteni az UV-sugarakat. (Amúgy már nagyon szép színem kezd lenni: majdnem olyan vagyok, mint bármelyik normális ember nyaralás előtt, ami nálam ...

Indonézia 10.nap: kedves varánusz, kérlek, ne egyél meg!
Indonézia 10.nap: kedves varánusz, kérlek, ne egyél meg!

Megint ágybapalacsintával indult a nap, ami eleve jó jel volt a továbbiakra nézve; főleg, amikor megtudtuk, hogy a Komodo Nemzeti Parkot nem holnap, hanem ma látogatjuk meg. A park a hatalmas varánuszokról híres: ezek a sziget csúcsragadozói, a világon csak itt, pontosabban a közelben levő 3 szigeten élnek. Akár 2-3 m hosszúra is megnőhetnek, s gyakorlatilag bármivel táplálkoznak, amit megfognak: csirke, szarvas, vagy ha éppen úgy alakul, ember.

Egy hosszú móló ...

Indonézia 9. nap: csodadzsungel és kőmedencék
Indonézia 9. nap: csodadzsungel és kőmedencék

Állítólag nagyon izgalmas éjjelünk volt, egy jó nagy vihar tombolt, hatalmasak voltak a hullámok és süvített a szél - én mindebből semmit sem érzékeltem, remekül aludtam reggel 6-ig, amikor is megállt a hajó, mert megérkeztünk a Mojo Islandre, mai első és utolsó állomásunkra. Még ki sem nyitottam rendesen a szemem, már a kezembe nyomtak egy palacsintát, ugyanis a konyha pont a deck alatt van, s egy kis ajtón és lépcsőn keresztül adogatták fel nekünk a ...

Indonézia 8. nap: életem kalandja lesz ez a hajóút
Indonézia 8. nap: életem kalandja lesz ez a hajóút

Reggel 5:30-kor keltünk, hogy búcsút mondjunk Gilinek és elérjük az első hajót Lombokra, ahonnan a 4 napos hajóutunk indult.

Ezek a “public boat”-ok ugyan olcsók, de tökéletesen kiszámíthatatlanul működnek: akkor indulnak ugyanis el, ha van rajtuk kb 40 ember. Ezen picit aggódtunk is, mert időre kellett egy bizonyos helyen lennünk, de mint kiderült, semmi okunk nem volt rá: valamivel 7 előtt már jóval többen toporogtak a kikötőben, így gyorsan el is indult a ...

Indonézia 7. nap: Viszlát Gili T!
Indonézia 7. nap: Viszlát Gili T!
A napunk hajnali 3-kor indult először, amikor is a müezzin - azóta se tudjuk, miért - elkezdett irtó hangosan énekelni. Olyan földöntúli volt az egész, hogy azt hittük, cunamiriadó van - de nem, ez itt mindennapos. Bali azon kevés szigetek egyike, ami hindu vallású, mindenhol máshol muszlim többség van, így valószínőleg a túránk későbbi részében is lesz részünk hasonló élményekben.

Szerintem a mosdónkról és a zuhanyzónkról sem meséltem még, ami ...

Hellyel-közel: Kalandjaink határon innen és túl

Friss topikok

süti beállítások módosítása